Ki mint véd

„Ellustult »fotel-forradalmárként« csak az élő tv-közvetítésben láttam a febők (fegyveres biztonsági őr) akcióját az MTVA-székházban tartózkodó ellenzéki parlamenti képviselőkkel szemben. Önmagában azt is meglehetősen gusztustalannak tartom, ha férfiak bármilyen fizikai erőszakot gyakorolnak nőkkel szemben, mint tették azt a febők Szél Bernadettel, de gyakorló büntető ügyvédként számomra egyértelműnek tűnt, hogy az egyenruhások fellépése bűncselekményt valósít meg.

Én valamikor reggel 8 előtt telefonáltam be a 112-re, jelezve, hogy országgyűlési képviselőkkel szemben erőszakot alkalmaznak. Némi bizonytalankodást – például nekem kellett megmondanom, hányadik kerületben van a Kunigunda utca – és azt követően, hogy a bejelentést kifejezetten feljelentésre változtattam, arra kaptam ígéretet, hogy a feljelentésemről tájékoztatják a helyszíni parancsnokot.

Az ezt követőek közismertek – senkinek, köztük a fizikai erőszakkal érintett képviselőknek a be- és feljelentései sem bírták cselekvésre késztetni a rendőröket. Az ügyészi vélemény szerint pedig a saját szemünknek kellett volna a legkevésbé hinnünk, hiszen – egyelőre csak ismeretlen személyként megjelölve – éppen a képviselők gyanúsíthatóak bűncselekmény elkövetésével, akik miatt szegény febők még a hátukat is meghúzták.

Egyre többeknek már csak bosszantóan csúcsforgalmas budapesti utcát jelent a magyar történelem egyik legnagyobb vargabetűket bejárt életutú, de kétségtelenül egyik legbátrabb politikusának, Bajcsy-Zsilinszky Endrének a neve. A 75 évvel ezelőtti március 19-én, amikor vele mint akkori országgyűlési képviselővel szemben fenyegetett az erőszak alkalmazásának veszélye, először ő is a rendőrséghez fordult. A sajnálkozó elutasítás szerint a magyar rendőrség fölött ugyanazon külföldi fegyveres erő gyakorolt ellenőrzést, amely Bajcsyt akarta elfogni, így a képviselő minden külső segítség reménye nélkül vállalta a fegyveres harcot a németekkel.

A párhuzam természetesen erősen túlzó, eszem ágában sincs legestapósozni a febőket, de tény, hogy a magyar rendőrség ugyanúgy nem védte az erőszaknak kitett képviselőket 2018-ban, ahogyan 1944-ben, vagy ahogyan nem védte meg magát a korábbi tv-székházat 2006-ban. Azt egyelőre csak sejteni lehet, honnan kaptak közvetlenül parancsot, illetve a parancsnak irányt adó politikai »útmutatást« a nem cselekvésre a rendőrök, de a „szakmai” jóváhagyást megkapták a nyomozó ügyészektől. Csak remélni merem, hogy a vádhatóságnál még akadnak olyan jogász kollégák, akik legalább csöndben, pókerarccal, kifelé észrevehetetlenül, de magukban most szégyenkeznek.”