Szintet lép a komcsimentegetés

Mi is a Mérce? Egy baloldali, erőteljes akcionizmust képviselő és szorgalmazó portál, hát van ezzel a probléma? Van.

Most olvasom, hogy a portálon egy olasz bíróság által jogerősen elítélt, közönséges bolsi terroristát, illetve többszörös gyilkost mentegetnek és a szélsőjobboldal újabb térnyeréséről beszélnek egy olyan helyzetben, amikor Cesare Battisti, évtizedes késéssel, de végre elnyeri – ha nem is méltó – büntetését.

És mire hivatkozik a Mérce? Nos, szerintük Olaszországban „szabályos polgárháború” uralkodott azokban az években, így egy gyilkosság megmagyarázható, illetve relativizálható, meg egyébként is az elrabolt és megölt személyek olyanok voltak, akiket a komcsik „vádoltak” valamivel vagy ellenségnek tekintették őket. Így már rögtön más a helyzet!

és különben is, döntsd a tőkét, ne siránkozz!

Azért fontos szembesülnünk ezekkel a publicisztikákkal, mert több tanulságos dolog is kiderül belőlük.

Például az, hogy ezekből az óvatos, háromszor is átgondolt megfogalmazásokból derül ki mindennél világosabban, hogy ez a napjainkban egyre elterjedtebb és népszerűbb új baloldal megmagyarázhatónak és akár elfogadhatónak is tartja az erőszakot mindenkori céljaik eléréséhez, és mostanság csak azért nem élnek vele, mert erejük nincs hozzá.

Európa pont száz éve ismerhette meg, milyen az, ha egy lerongyolódott, meggyengült országban kiadják a támadási parancsot: a Spartakus-felkelés volt a szélsőbaloldal egyik első jelentősebb kísérlete a 20. században, hogy megragadja a hatalmat, és a nemzetközi összeköttetésben, illetve irányítás alatt álló szervezetek közül elsőként – Nyugat-Európában – Németországban átvegyék a hatalmat a kommunisták.

Ugyanezt a tervet láttuk pár hónappal később Magyarországon is, sajnos sokkal sikeresebben. A hazai Vörös Hadsereg a felvidéki hadjáratban ugyan számos sikert elért, de a politikai vezetők célja az volt, hogy közös frontot nyissanak Szovjet-Oroszországgal, így elősegítve a világforradalom sikeresebb lebonyolítását.

Ma, némileg civilizáltabb keretek között ugyanezt látjuk. Tordai Bence a Mandinernek adott interjúban elismeri, hogy előszeretettel forgatja Szrgya Popovics tanácsait és Saul Alinsky felé is nyitott. Ez azért egy újabb érdekes tanulság, mert eddig a jobboldal ilyen jellegű megjegyzéseit úgy próbálta lesöpörni a baloldal, mint összeesküvés-elméleteket. Most az egyik vezetőjük ismeri el, hogy semmi titok nincs ebben, sőt, nagyon is iránymutatók a tanácsok számukra.

Ugyanígy megmutatkozik a nemzetközi és magyar tradíciók cinikus semmibevétele a Miniszterelnökség Várba költözésének folyamatos támadása kapcsán. Számukra semmilyen problémát sem jelent, hogy a kommunisták száműzték egy épületbe a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat, és ezzel egy közel évszázados hagyományt vágtak tönkre.

A nyugati világban folyamatosan teret nyer az az erőszakos szélsőbaloldaliság, amely szabályosan példaként tekint a kommunista terrorra, különös tekintettel annak dél-amerikai és nyugat-európai példáira.

Egyébként érdemes megnézni, mekkora társadalmi „felhatalmazás” állt a nyugat-európai terrorsejtek mögött. Amint megszűnt a Szovjetunió és a keleti blokk, egy pillanat alatt semmivé lettek a nyugati, fegyveres komcsik. Kizárólag az a pénz tartotta őket életben, amit keletről kaptak a balhé fenntartása miatt. És ezért lett volna érdekes megnézni, mi lett volna Dél-Afrika sorsa, ha a Szovjetunió 10 évvel korábban megszűnik létezni, de ez már egy egészen más írás témája lehetne.

Ennek az erőszakosságnak eddig jellemzősen az USA-ban láttuk jeleit, de az antifa-bűnözés kezd Európába is beszivárogni, lásd például a rendszeres németországi szélsőbalos zavargásokat. Szintén érdemes megnézni, hogy a Nyugat-Európában egyre szaporodó antiszemita és Izrael-ellenes akciókban melyik politikai oldal is képviselteti magát erőteljesen. Azt fogjuk látni, hogy az ilyen jellegű erőszaknak döntően szélsőbaloldali és/vagy muszlim háttere van, nem pedig szélsőjobboldali.

bár a verbális megnyilvánulásaik minden eddiginél radikálisabbak. Az ilyen apró, de mindegyre azonos cél felé mutató jelekből és utalásokból kell felkészülnünk arra, hogy ez talán nem mindig marad így. Lehet készülni a további radikalizálódásukra.