Akkor most halmozzak fel konzervbabot?

„Márpedig én épp azért választottam anno ezt az országot, mert kiszámíthatóbb jelent és jövőt kínált. Erős gazdasága és a viszonylag átlátható politikai rendszere biztonságérzetet adott. De most a legutolsó dolog, amit érzek, a biztonság.

Azt látom, hogy Nagy-Britannia lábon lőtte magát. Az ország, amely azelőtt szinte nem ismerte az infláció fogalmát, olyan közelről megismerkedett vele, hogy néha az angol fontot már egy az egyben váltják az euróval.

(Amiből a britek leginkább azt érzékelték, hogy megdrágult az európai nyaralásuk. De ha bekövetkezik az egyezség nélküli Brexit, tartok tőle, hogy egyéb területeken is a bőrükön fogják tapasztalni ennek következményeit.)

Szeretnék bízni abban, hogy a politikai pávatáncban hamarosan észhez térnek a tollaikat rebegtető felek, és a saját kicsinyes játszmáik elé helyezik az ország, valamint az emberek érdekeit. Van rá lehetőségük, hogy kitolják a Brexit határidejét, és vagy újabb népszavazást írjanak ki, vagy rendezett módon, jobb feltételek mellett vezessék ki Nagy-Britanniát az EU-ból. Őszintén remélem, hogy így lesz, mert nem akarok innen elköltözni. Egyrészt megszerettem és megszoktam itt (igen, a felhős-esős időjárás ellenére is), itt teremtettünk magunknak új, biztonságos, kiszámítható életet a fiammal. Csakhogy most épp ezek a számunkra fontos alapértékek kérdőjeleződnének meg.”