Viszlát 2018, viszlát feminizmus, baloldaliság

„2018-a azzal zárom, hogy nem vagyok """"baloldali""" és nem vagyok """"feminista"""", mivel ezek a szavak semmit nem jelentenek x vagy y gittegyleten kívül. Jobbos se vagyok, bár az lennék, akkor tiszta lenne az egész, akkor nem arról lenne szó, hogy kibeszélek a konszenzusból, tehát el kell tiporni, szokás szerint a legaljasabb módszerekkel. Amivel én találkoztam ebben a közegben a vegytiszta emberi gonoszság és aljasság volt.

Azért írtam a blogot, mert végig segítségért kiabáltam. Elviselhetetlen volt. Egyetlen dologtól lettem jobban, amikor elkezdtem nyilvánosan beszélni arról, amik velem történtek, és elvágni ezt a mérgező közeget magamtól. Mélyre kellett vágni, itt nem annyi volt a sztori, hogy pár fanatikus hülye mocskolt az interneten, sokkal sötétebb. A velem látszólag egyet értők elvárták volna, hogy vigyem vásárra a bőröm, mondjak ki olyan dolgokat amiket ők is kimondhattak volna, csak mindig takaróztak az intézményeikkel, amiket pont arra kellett volna felhasználni, hogy minket segítsenek, nem az intézményekre mutogatva elvárni, hogy két ember vigye el a balhét. Egy dolog párbeszédet folytatni olyanokkal, akiknek nem érdeke megérteni amit mondani akarok, sőt folyamatosan a személyem mocskolják, egy másik ha közben nem tudom magamat megvédeni, mert meg kell felelnem poszt-SZDSZ budaiaknak, akik az első alkalommal bedobtak volna a busz alá amint kényelmetlen lettem, folyamatosan minősítgettek, nyájaskodva vegzáltak és aláztak, mindenről véleményük volt.

Nagyon ocsmány ahogy az »ellenfelek« bántak velem, de a »barátok« talán még ocsmányabbul.

A kontextus röviden az, hogy a feminizmusra kapható pénzek most a travi és a szexmunka szervezetekhez mennek, és ez sok embernek nem tetszik, érthető okokból, de közben ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz, ezek bonyolult hálózatok. Ezért is örültek, hogy akad két valaki (itt egy másik beszámoló) aki felveszi a kesztyűt, mivel ők túlságosan féltették a saját bőrüket.

Én naivan azt hittem a feminizmus gyakorlatilag annak a terepe, hogy kritikai elméletekből valami gyakorlat legyen. MEGALOL. A feminizmus annak a terepe, hogy x gittegylet marakodjon y gittegylettel. Mindezt nyájaskodással, """párbeszéddel""" takargatva. Nem illik a tökéletes áldozat imázshoz a nyílt támadás ezért szúrják hátba az embert, ezért passzív agresszívak, minden a látszat, ez mégicsak egy reprezentáció-ipar. Összességében az egész egy politikai eszköz, 'a tökéletes áldozatok' által legitimált platformja a morális fölénynek, a kis önjelölt élcsapat aki vezeti a népet a liberális progresszióhoz való felzárkózásban.”