Hitelkártyát minden migránsnak!

Elgondolkodtam azon, hogy vajon a migránskártyának keresztelt pénzügyi segítség, elegendő-e a probléma kezelésére. Illetve maga a kártya típusa, a Mastercard megfelelő eszköz a migránsok szükségleteinek kielégítésére? Nincsenek ezzel kicsit szűkre szabott keretek közé szorítva?

Az a nyugtalanító érzés kerülget, hogy talán nem az a jó megoldás, ha az afrikai és közel-keleti vendégeinknek úgy kell elkezdeniük az új európai életüket, hogy a lehetőségek elérésében korlátozzuk őket. Nem cinizmus ez aprópénzzel feltöltött Mastercard dolog? A migránsok kezébe nyomnak egy plasztik kártyát, és útnak eresztik őket az ismeretlenbe.

Tovább kellene haladni ezen az úton. Azt hiszem, megtaláltam a megoldást. Keresztényi, humanitárius, közgazdasági szempontból is csak

A Mastercardokat kibocsátó bank valószínűleg szívesen bocsátana a migránsok rendelkezésére hitelkeretként egy tetemesebb összeget, hogy az életkezdés nehézségeit átvészeljék. Egy végtelenített hitelkeret lenne a legnagyobb segítség. Ez egy jó jelzés lenne arra, hogy a bankvilág nem csak végtelenül szolidáris, de a migránsokba vetett bizalmuk is töretlen. A betéteseik és saját pénzüket is kockára merik tenni a jó ügy érdekében. Alkalmuk lenne arra, hogy bebizonyítsák: hisznek abban, hogy minden kiadott eurócent megtérül.

A hitelkártya az európai gazdaságnak hatalmas lökést adna, hiszen ezek az emberek hónapokon belül az európai gazdaság tartópillérei lesznek, ők cipelik a hátukon az elöregedő kontinenst.

A migránsok zöme jól képzett értelmiségi, főként orvosok és mérnökök, de kétkezi szakemberek is akadnak bőven. Felelős, pénzügyileg is tájékozott, minden nemzetgazdaságnak hozzáadott értéket jelentő emberek ők. Ha minden érkező kapna egy hitelkártyát, azzal mindenki csak nyerne. A bankok hiteleket nyújtanak, amelyek busásan megtérülnek abban a pillanatban, amikor az afrikai és közel-keleti bevándorlók munkába állnak. A bankszektor soha nem látott szárnyalását élhetnénk meg, a részvények értékei megindulnának felfelé. A gazdaság minden szegmense jól járna.

Képzeljük el: több millió, hitelkártyával felszerelt migráns indul el a mediterrán partvidékek felől, és amíg vándorolnak Európában,

A terrorizmus elleni harc egyik eszköze is lehetne a migránsoknak adományozott hitelkártya. Ki akarná felrobbantani magát, amikor egész nap vásárolhat? Kiben képződik frusztráció, amikor mindent megkap, ami pénzen elérhető? A terrorizmus és a migráció mindennemű kapcsolata megszűnne!

Hogy a hitelkártya anonim legyen-e? Természetesen. Nem lenne szerencsés, hogy a hozzánk érkezők már ideérkezésük pillanatában bizalmatlanságot érezzenek, ez ugyanis bennük is bizalmatlanságot kelt. Mutassuk meg nekik, hogy itt valóban nyitott kapuk előtt állnak. Majd a sikeres integráció és a munkába töltött első fél év után a gondosan megőrzött számlák összegeit összeadják, és elkezdődhet a törlesztés. 

Az esetleges nem fizető hitelek rendezésére is megoldást kell találni. Azt gyanítom, hogy sokakban nagy lenne a kísértés arra, hogy a bankokra tereljék a felelősséget, mondván: kezeskedjenek ők a saját humanizmusukért. Illetve nem zárom ki, hogy politikai motiváltságú rosszindulat arra indítana egyeseket, hogy a veszteségeket néhány filantróp milliárdosra testálnák.

Ez azonban nem lenne méltányos. A nem fizető hiteleket egy új kvótarendszer alapján az európai polgárok fizetnék ki, hogy részesedhessenek az legönzetlenebb szolidaritás élményében.

Az életünk még csak most kezdődik, bátran ki kell tárni a szívünket és a kontinens kapuit!