„A liberalizmus abból indul ki, hogy mindig van egy kiválasztott réteg, amelyik méltó arra, hogy egy országot vagy a világot vezesse. Az nem baj, hogy ha ez a réteg szabad választásokon kerül hatalomra, hiszen így nagyobb a legitimitása, de ha ez nem megy – mert a tömegek, a plebs ostoba döntéseket hoz –, akkor más módon is meg lehet szerezni a hatalmat. Delegálással, informális úton, gazdasági erővel, médiauralommal stb. A XXI. század második évtizedében már jól látszik, hogy jelenleg egy globalista, nemzetek feletti, óriási erőforrásokkal rendelkező pénzügyi, politikai és médiaelit az, amelyik vindikálja magának a jogot arra, hogy uralkodjon.
A demokrácia ezzel szemben áll: a demokratikus eszme szerint minden hatalom forrása a nép, tehát az általános választójogon alapuló szabad választások adják a demokratikus rendszer kiindulópontját.
A liberalizmus tehát a »fent«, míg a demokrácia a »lent« filozófiája és gyakorlata. Másfelől a liberalizmus az egyént és a kisebbségek jogait védi, a demokrácia viszont a többség uralmát hangsúlyozza. Hogyan is férhetnének meg egymással? Persze ez szándékosan provokatív kérdés részemről. Annál is inkább, mert valójában az lenne a kívánatos, ha a két eszme kiegészítené egymást.”