A hazai zsidóság megosztottsága nem új keletű jelenség, a Köves Slomó-féle Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Mazsihisz közötti ideológiai-politikai ellentét a Sorsok Háza-projekt kapcsán tovább éleződött.
Ennek a belharcnak sajátos kivetülése volt februárban a Magyar Narancs ízléstelen címlapja, amely Kövest ábrázolja előnytelen képen, mellette az „Üzlet és zsidóság” felirattal, illetve ugyanennek az összefeszülésnek lenyomata a napokban megjelent Figyelő-címlap is. Ez utóbbin Heisler András látható röpködő bankjegyek között, „Elszámolási nehézségek” címmel.
A Narancs-borító Köves szervezetének állami támogatását kritizálta, míg a Figyelő a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújításának feltételezett pénzügyi visszaéléseire célzott. A két borítókép közül a Figyelőé korbácsolta fel az indulatokat, elítélte az izraeli kormány, néhány nemzetközi zsidó szervezet és a Zsidó Világkongresszus elnöke is.
S hogy a kormányközeli hetilap miért lépte túl az antiszemitizmus vörös vonalát a véleményformálók szerint, míg a Narancsé nem?
Erre a Szombat hasábjain Gadó János adott izzadtságszagú magyarázatot: „A Figyelő a hazánkban nagy hagyományú, jobboldali, kormánypárti antiszemitizmus okozta sebeket tépi fel, immár nagyon sokadszor. Ebbe belejátszik a címlap mögötti konkrét ügy: a magyar zsidókat úgyszintén felzaklató Holokauszt-emlékezet témája. A Narancs címlapja viszont egyszeri eltévelyedésnek tekinthető, melynek nincsenek előzményei, így nem tép fel mély sebeket.”
Vagyis Gadó implicit kimondja, hogy
kétféle antiszemitizmus-mérce létezik: az egyik a mienk, a másik a tiétek.
A mienk szerint mi nem vagyunk antiszemiták,ti viszont azok vagytok, mert mi azt mondjuk. Ez az önkényes logika a megboldogult SZDSZ önmagáénak tulajdonított erkölcsi monopóliumára emlékeztet;vagyis az rasszista, az náci, az zsidóellenes, akire mi rásütjük, mert mienk a jog, hogy megítélhessünk közszereplőt, írást, gondolatot. Másrészt ez a típusú relativizálás rendkívül álságos is: a Magyar Narancs több esetben épített már meglehetősen alantas sztereotípiákra.
Szögezzük le gyorsan: mindkét címlap szerencsétlen választás, és az is elfogadható, hogy bizonyos aspektusból rájuk vetülhet az antiszemitizmus árnya, azonban nem vitatható, hogy ha az egyiket vállalhatatlannak minősítjük, erkölcsi kötelességünk a másikat is annak tekinteni. Vagy pedig egyiket sem bélyegezzük gyűlöletkeltőnek,
hanem betudjukprovokatív, figyelemfelkeltőmédiaeszköznek, és talán ekkor járunk el a leghelyesebben.