„Noha a hőmérő higanyszála a demokratikus minimum alá húzódott, az örökös haladásba feledkezett ellenzékünk nem mulasztotta el megmutatni, hogy a kormánypropaganda hazugságaival ellentétben igenis van élet a körúton belül. Most éppen a kommunista szubkultúra játszóterévé tett társadalomtudományi karokért tüntettek. Marginális csoportok egy marginális ügyért; természetesen nem elmulasztva mindezt össztársadalmi problémának beállítva.
Kevés történésen lehetett mostanában nagyobbat élvezkedni, mint a haladó értelmiségen végigvonult vonyításon, ami a szabadegyetem és a szabadoktatás közelebbről nem definiált ügyeiért jött ki belőlük. Az aktuális felháborodást (túl a CEU örökös hisztijén) GFG szolgáltatta, mivel eléggé el nem ítélhető módon elbeszéléseket tett közzé az általa főszerkesztett 888-on arról, ahogy az oktatást marxista indoktrinációra cserélő agitátorok milyen pusztítást végeznek a magyar egyetemeken. A hétvégi tüntetés és az egész hetesre tervezett Kossuth téri okkupáció ugyanis semmi másról nem szólt, mint ennek a szubkultúrának jogairól és kiváltságairól.”