A tanárok is pénzből élnek

„Őszintén hiszem, hogy pedagógusnak lenni a földkerekség egyik legizgalmasabb, legérdekesebb és legszuperebb munkája. Soha, egy percig sem unatkozunk, nem hogy két nap nem telik el ugyanúgy, de két óra sem hasonlít egymásra még a legkevésbé sem. Mi, tanárok végezzük a világ legváltozatosabb munkáját, gyerekeket nevelünk és oktatunk, ráadásul nem is csak párat, hanem egyszerre pár százat.

Végigkísérhetjük, ahogyan a gyerekekből kamaszok, a kamaszokból pedig fiatal felnőttek válnak, nyomon követhetjük, hogyan változnak meg a céljaik, a terveik, az álmaik, együtt ünnepelhetjük velük a mérföldköveik elérését és irányt mutathatunk nekik a nagybetűs élet útvesztőiben. Tanárnak lenni vitathatatlanul az egyik legklasszabb hivatás.

Sokan mégsem mehetünk tanárnak, mert egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak. Az oktatási államtitkár úr szavaira reagálva most essen néhány szó a motivációról és a megélhetésről.

(...)

Mert hát, hahó! A tanárok is pénzből élnek. Nem hobbiból dolgozunk, az, hogy imádjuk a munkánkat, csak a szerencsés extra, de nekünk is ugyanannyiba kerül a lakbér, a Vodafone nekünk is havonta számláz és a Tescóban sem adnak pedagógus kedvezményt az élelmiszerek mellé. Nekünk is a való világban kell helytállnunk, nem pedig a Gazdálkodj okosan! játéktábláján.

Kedves Kommentelők! Kedves Oktatási Államtitkár Úr!
Bátran elhihetitek nekem, hogy nem a pénz miatt jelentkeztünk a tanárszakra. Amennyiben nem a hivatástudat, hanem az anyagiak vezéreltek volna, most egészen biztosan a közgazdász- vagy a mérnökdiplomáért állnánk sorba. Nem a pénzéhség és nem is a haszonlesés vezetett minket a pedagóguspálya irányába, hanem a hit és a remény.”