A kultúrharc legnagyobb fegyvere, hogy gondolkodás helyett csak az üvöltés marad

„Abban egyetértek Békéssel és feltehetően Csunderlik is egyetért, hogy nem szabad relativizálni egyik korszak bűneit sem. Csak a felvetéssel a probléma az, hogy még Békés átköltése se relativizálja Kun páter tetteit. Hiszen ahogy Csunderlik se menti fel Szamuelyt, úgy Békés se ebben a szövegben Kun pátert, csak egyszerűen felteszi azt a kérdést, amit egy történésznek fel kell tennie: mi okból?

Mi működtette a rendszert, miért tették meg ezek az emberek azt, amit megtettek? Ez a kérdés pedig mindig releváns, ha a történelemre nem csupán egyszerű mesére gondolunk, hanem egy olyan folyamatok összességeként, amelyeknek megértése közelebb visz minket saját korunk megértéséhez.

Békés a fenti szöveggel, akárcsak a többi ifjú orbánista is, azt mondják ki, hogy ez a kérdés nem szükséges, a szükséges csak és kizárólag az ítélkezés, aki pedig az ítélet mellett mást is tenne, az relativizál.Persze ez abból a nézőpontból természetes is, hogy mit jelent a kultúrharc, hogy pontosan a 90-es évek kultúrharcának továbbélését jelenti, hogy úgy kiabálnak komcsit ma a Békés Mártonok, ahogy Gyurcsány Ferencék vizionáltak barna esőt alig 10 éve.

Ez az a politizálás, ami a 20. század traumáit használja fel újra és újra, hogy elfedje saját galádságait, és elfedje saját gondolattalanságát. Ahogy a politikailag teljesen kiüresedett Gyurcsány Ferenc és az MSZP kapta elő a náci kártyát a 2000-es évek végén, és emelte fel ezzel a Jobbikot, most pontosan úgy komcsiznak Békés Mártonék. Tisztán hatalmi szempontból, bármilyen intellektualitás nélkül, a gondolati pusztaság közepén.”