Trump támad

„Lehetett egykor szegény Sessions az első Trump mögé álló szenátor, ha nem volt hajlandó Mueller felügyeletére, lévén maga is érintett az orosz kapcsolatokban. Vagyis a jogrend iránti lojalitása erősebb volt a Trump irántinál, ami ugye megbocsáthatatlan. Miként a felügyeletet átvevő hivatásos helyettesének is. Véget ért a választás, ideje lett olyasvalakit állítani az igazságügy élére, aki nem elvekhez, hanem elnökhöz hű, s ezt bizonyította is, »boszorkányüldözésnek« nevezve Mueller vizsgálatát. S nem habozott tudatni a kínos ügyésszel, hogy »túl közel került a vörös vonalhoz«, mivel bolygatni meri Trump személyes pénzügyeit (és akként belebotolhat egy sor orosz oligarchába). Szerdán az elnök próbált nagyvonalú lenni, s ismételgette, hogy nem lévén oka félni tőle, nem állítja le a vizsgálatot, noha megtehetné. Majd sietett az ettől vonakodók helyébe olyasvalakit tenni, aki készen áll erre, s legalábbis kordában tarthatja Muellert.

Bármennyit változott is az amerikai közélet a Watergate-botrány óta, amikor Nixon hiába próbálta kirúgni az elnök ügyeit vizsgáló ügyészt, s megtagadni a – rá terhelő – hangszalagok kiadását, itt alkotmányos alapelvről van szó: a Fehér Ház lakója is állampolgár, alárendelve a jogrendnek. A demokraták szenátusi (kisebbségi) vezére máris alkotmányos válság lehetőségét pedzegeti, de republikánusok is siettek óva inteni elnöküket Mueller kiebrudalásától. Hajdan Nixont hangszalagjai átadására egyhangúan (tehát konzervatívjaival együtt) kötelezte a főbíróság. Vajon a Kavanaugh-t a testületbe erőltető és azt konzervatív többségűvé tevő Trumpnak mi járt az eszében?”