A kormány tényleg segíti a hajléktalanokat

„Az iskolában még a leggyávább, legaljább dolognak tartottuk, ha bárki is a legalacsonyabb lányoknál is jó pár centivel alacsonyabb Laciba kötött bele. Mára viszont a kereszténységét éppen erősen védő kormányzati politika magaslataiba emelkedett az a Bibliából amúgy nehezen visszafejthető elv, miszerint akinek megütötték a jobb orcáját, annak nyugodtan üssük meg a balt is.

Mégis azt mondom: a Fidesz, a kormány, ha szándékain kívül is, segít ezzel a kegyetlen, embertelen eljárással azoknak, akik ebben az országban – mindegy most, önhibájukból vagy azon kívül – a legkiszolgáltatottabb helyzetbe sodródtak. Nem, nem úgy, ahogyan ezt mondják, mert amit mondanak, az csak üres frázisok és nettó cinizmus vaksötét egyvelege, ami mögött egyetlen érdemi gondolat sincs. A valós szándék részükről nem a segítség, hanem Patyomkinország díszleteinek továbbépítése: amit nem látunk, az nincs, legyen szó hajléktalanokról, melegekről, kritikus gondolatokról vagy a létminimum alatt élőkről.

És akkor hogyan segítik mégis a fedél nélkül maradtakat? Azzal, hogy a hatósági vegzálások miatt ezek az emberek valóban emberként jelenhetnek meg. A hajléktalan eddig mi volt? Valami bizonytalan létező a perifériás látásunknak is a legszélén, állott szag, sötét aluljárók legsötétebb zugainak állandó kísérője, uniformizálódott alakok a pillepalackos vörössel, szottyadt szatyrokkal, elvásott cipőkkel, összekeveredve kéregetőkkel, guberálókkal, Vonnegut Börtöntöltelékéből vagy a Halászkirály legendájából ismert arctalan, személytelen karakter, egy massza – a hajléktalan.”