A migránsválság három éve a mérlegen

Bede Márton híres, migráns-marasztaló posztja így szólt 2015. szeptember 8-án: „AZT SZERETNÉM, HOGY MAGYARORSZÁGON NE CSAK ÁTUTAZZON TÖBB SZÁZEZER MENEKÜLT, HANEM ITT IS AKARJANAK MARADNI, ÉS MI TÁRT KAROKKAL FOGADJUK ŐKET.” Majd ezzel folytatta: „A 2015 közepén Európába érkező menekülthullámtól lehet félni, mint minden új és idegen dologtól. […] először segítsünk a rászorulókon, utána pedig álljunk neki kitalálni, hogy miként lehetne nekünk velük együtt jobb.”

Szinte napra pontosan, 2018. szeptember 9-én a következő hír jelent meg a magyar rendőrség honlapján: „A rendelkezésre álló adatok alapján a menekült státuszú 18 éves afgán férfi 2018. szeptember 9-én 3 óra körül Budapest V. kerületében, egy gyorsétterem mosdójában szexuális aktus eltűrésére kényszerített egy nőt.”

A következő tényeket lehet mindebből megállapítani. Egy menekültstátuszt szerző afgán férfi itt maradt – ahogyan a liberális újságíró óhajtotta. Azóta Magyarországon él, és volt két közszeméremsértő ügye, most pedig nemi erőszakot követett el, amely miatt keresik a hatóságok. Ez nekünk így – Bede Márton sorait átvéve – „velük együtt” biztosan nem jobb. Kíváncsian várjuk, hogy az újságíró– szintén saját szavaival – már nekiállt-e kitalálni, hogy ilyenkor mi a helyzet?

Szerintünk a következő: nem „az a baj, hogy továbbmennek”, hanem az, hogy itt vannak. Ugyanis egy migráns is elég a nemierőszak elkövetéséhez. A kérdés csak az, hogy a migráció – amelytől „lehet félni, mint minden új és idegen dologtól” (Bede Márton) – vajon efféle negatív következményeivel miért nem közvetlenül azokat éri el, akik azt bátorították és pozitív színben tüntették fel? Márpedig ezzel mindenki nyerne.