Nem Magyarország áll Ukrajna útjában

Orbán Viktor a tusnádfürdői diáktábor zárónapján tartott beszédében azt találta mondani, hogy Ukrajna NATO- és EU-tagsága nem reális elképzelés jelenleg. Az ukrán kormány ezt fenyegetésnek vette: 

Az ukrán kormány a beszéd után be is kérette Magyarország ukrajnai rendkívüli megbízottját, hogy kifejezzék kifogásaikat az elhangzottakkal kapcsolatban. Barátságtalan gesztusnak, a két ország közötti konfliktus kiélezésére alkalmasnak találták Orbán szavait.

A kijevi kormány sejti, hogy a korábbi, magyar részre sérelmes ukrán politikát meg fogja valamilyen formában torolni Magyarország – a NATO-csatlakozás blokkolása már napirenden is van.

A magyar fél rosszallását első körben az váltotta ki, hogy Ukrajnában új oktatási törvényt terveznek bevezetni, amely jelentősen leszűkíti az anyanyelven való tanulás lehetőségét. Emellett Ukrajna nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva gátolja, hogy az Egán Ede gazdaságfejlesztési programon keresztül támogassa a magyar kormány a kárpátaljai magyarokat. Gyakorlatilag a segítő kezet utasítja el: inkább maradjanak az áldatlan állapotok, minthogy a magyar kormánynak legyenek hálásak a kárpátaljai magyarok. Grezsa István Kárpátalja fejlesztéséért felelős magyar miniszteri biztos Ukrajnából való kitiltásának kilátásba helyezése sem egy kifejezetten baráti gesztus. Ez az ügy szorosan összefügg a tusnádfürdői beszéddel, illetve a magyar kormány segítségnyújtási tervével a kárpátaljai magyar közösségek számára.

Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára az ukrán felháborodásra reagálva elmondta, hogy Ukrajna a saját hibájából nem közeledik az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. Példaként Menczer is kiemelte, hogy az oktatási törvény sérelmezett része az ukrán kormány részéről barátságtalan lépés volt, miközben Magyarország mindig korrekt módon viszonyult keleti szomszédjához.

Az ukrán fél sértődött reakciója a tusványosi beszédre azt mutatja: vélhetőleg nem realizálták azt, hogy

Tucatjával lehetne azokat a körülményeket sorolni, amelyek racionálisan megvilágítják, miért nem lehet jelen állapotában Ukrajna az európai gazdasági és politikai közösség tagja. Pontosabban fogalmazva: egy darabban biztos nem, talán részenként külön-külön csatlakozhat.

Az ukrán belpolitikai viszonyokban való felszínes elmerülés is egyértelművé teszi mindenki számára, hogy az ország semmilyen tekintetben nem alkalmas arra, hogy a nagy nyugati szövetségek tagja legyen. A korábbi években éppen Magyarország kardoskodott a leghatározottabban Ukrajna felvétele mellett, mára azonban Ukrajnában sokat változott a helyzet.

Elég egy pillantást veti bármelyik kárpátaljai magyar híroldal cikkeire, hogy elképedjünk az ukrán közélet groteszk jellegén.

Nem kell sokat keresgélni. Éppen a napokban jelent meg egy hír arról, hogy ukrán katonákat értek tetten, amikor azok robbanóanyagot adtak el. Az SZBU munkatársai akkor tartóztatták le a katonákat, amikor majd' hét kiló robbanóanyagot, tucatnyi elektromos és mechanikus detonátorokat akartak eladni.

A hadsereg kötelékében jelen levő korrupció már több évtizedes hagyományra tekint vissza. Kárpátaljai lakosok elmondása alapján a frontra vezényelt fiatalok felszerelését – amennyiben rendes ruházatot és védőfelszerelést szeretne – a család kell, hogy megvásárolja. A sorozást, a bevonultatást ugyanakkor akár meg is úszhatja valaki, ha le tudja fizetni az illetékes hivatalnokot. Ilyen körülmények között kételyek ébrednek sokakban, hogy Ukrajna valóban a NATO kötelékébe való-e. Persze a NATO- és az EU-tagsággal

Az ukrajnai mindennapok, a közélet, a gazdaság állapota az, ami valójában eldönti, hogy mikor lesz kész Ukrajna belépni az EU-ba.

A kilátások azonban nem adnak okot a közeli tervezgetésre. A kárpátaljalap.net beszámolója szerint Ukrajnában valóságos piaca alakult ki a verőembereknek, akiket civil aktivisták ellen lehet felbérelni. Miután az Unióban problémát okozott az a magyar törvény is, miszerint a civil szervezeteknek fel kell tüntetniük, hogy honnan származik a működésüket biztosító pénz, valószínűsíthető, hogy az a gyakorlat, miszerint a tüntetőket, a véleményvezéreket egy kiadós veréssel, alkalmasint gyilkossággal akadályozni lehet a zavaró tevékenységükben, talán szintén eléri az ingerküszöböt.

Ukrajna gazdasági kilátásai egyáltalán nem szívderítőek. Bár az adottságaik a mezőgazdaságtól a lakosságszámon át a nagyiparig megvannak hozzá, hogy Európa egyik legjobb gazdaságává váljanak, ez saját erőből nem tűnik kivitelezhetőnek. Az IMF-hitelek visszafizetése és az azzal járó megszorítások komolyan próbára teszik az ország lakosságát. Az IMF-hitel egyik feltétele a gáz világpiaci áron való értékesítése, amit már régóta halogat a kormány. A következő gázáremelés hatása valószínűleg komoly tehertétel lesz az emberek számára: nem valószínű, hogy a politikai stabilitás időszaka közeleg Ukrajnában.

Mára csak romlott a helyzet, illetve annyi változás beállt, hogy néhol kicserélődött a kiskirály, illetve a gazdasági nehézségek, az oroszok ellenségessége és a vezetés alkalmatlansága miatt mára több zsebet és vastagabban kell megtömni, mint korábban.

A csatlakozás folyamatos lebegtetése főként amerikai nyomásra történik. Az USA arra kéri európai partnereit, hogy vonják közelebb magukhoz a „kis-oroszokat”.

Bár az Európai Uniónak jól jön az olcsó ukrán munkaerő, azonban a teljes ország falakon belül eresztését senki nem akarja őszintén. Európa a munkaerőt így is, úgy is megkapja, nem kell ezzel nyakába vennie annak az országnak a bajait, amelynek neve eredetileg szó szerint azt jelenti, hogy külső kerület, igazi kontextusában: Oroszország külső kerülete.

Az Európa és Oroszországgal közötti mostani viszonyokat nem lehet hosszú távon fenntartani. Ukrajna helyzetét rendezni kell. Orbán nem fenyegetni akarta Ukrajnát, csupán a szomorú realitásokra világított rá egy fél mondattal.