„Noha lenne mit bírálnia a magyarokkal együtt élő társnemzetek választott képviselőit, politikai és társadalmi fejleményeit illetően, ehelyett hídépítést javasol. Közép-Európa tekintetében ugyanis ma már egyértelmű, a térség vagy megerősödik, vagy felőrlődik nagyhatalmi érdekek mentén. A magyar politika éppen ezért összpontosít az erősítésre, összefogásra, igaz, ehhez partnerekre van szüksége.
Hogy Bukarest lesz-e ebben Budapest szövetségese, jelenleg bizonytalannak tűnik. Lehetne, mi több, annak kellene lennie, de nehezen remélhető, hogy az államiságának száz esztendejét is zűrzavarral ünneplő döntéshozókat, állami vezetőket túlzottan foglalkoztatná az erős közép-európaiság gondolata. Pedig egyértelmű, korszerűtlenek és tarthatatlanok ma a dohos nacionalista nézetek, beidegződések, viszálykodások. Hiszen amennyiben a Kárpát-medencében élő magyarok elégedettebbek lehetnének az államalkotó, többségi nemzetek politikájával, nemzeti közösségekhez való viszonyulásával, saját országukban maguk az ukránok, szlovákok, szerbek és románok is tartalmasabb, értelmesebb életet élhetnének.
Ám hogy így legyen, utóbbiaknak be kell látniuk, a jövő a hídépítőké, s nem az acsarkodóké.”