A migránspárti párt

„A Migration Aidről nekem mindig az a régi, de aktualitását soha el nem vesztő vicc jut eszembe, amiben a feleség hazaérvén egy másik hölggyel találja hites, ám a hűséggel a legkevésbé sem vádolható férjét, aki az in flagranti minősített esetére egy méretes fittyet hányva, sztoikus nyugalommal mindössze annyit kérdez a kétségbeesett feleségétől: Drágám, te most a szemednek hiszel vagy nekem?

Történt ugyanis, hogy 2015 kora nyarán, midőn magukat szír, felső középosztálybeli nagycsaládosoknak hazudó afgánok, banglade­siek és pakisztániak kezdtek betörni az országunkba, a Migration Aid tiszteletbeli szóvivője, Zsohár Zsuzsa Magyarország szinte összes televízióját igyekezett végighaknizni, hogy a – saját szemünkkel – látottakat megpróbálja ki- és megmagyarázni. Azt próbálta elhitetni a nézőkkel, hogy az invázió seregét alkotó, jórészt analfabéta – afgán, iraki és bangladesi – honfoglalók a mesés Szíriát hagyták maguk mögött, akik a menekülés miatt, érthető okokból roppant mód szomorúak, a bombák robaja miatt pedig traumatizáltak, valamint a hosszú út ­miatt elcsigázottak is, hisz végig a nyakukban és a karjukban voltak kénytelenek cipelni legkevesebb négy gyermeküket és feleségüket.

Zsohár arra is többször utalt, hogy a családfők többfajta világi tudományban jártasak, de emellett a menekültek között nagy arányban találhatók keresztények is, akiket az Iszlám Állam marcona katonái üldöztek el az Aleppóban található nagypolgári, könyvtárral és méretes szalonnal rendelkező, bau­haus típusú lakásaikból. (...)

Ez a többszörösen hazugságon kapott Migration Aid alakult most párttá, hogy folytathassa az invázió propagálását. Figyeljünk oda rájuk! Vagy inkább ne!