A magyar kultúra liberális vagy baloldali

A következő sorokat küldtem Radnótinak. Lementem az utókornak mert nem biztos, hogy megmarad a honlapján: Nem meglepő, hogy önnek ilyen jó szimata van a rágalmazásokhoz, hiszen egy szakavatott személlyel állunk szemben. Lássuk csak, hogy mit állít ön Kassák Lajosról a KÖLTÉSZET - ÖNBÍRÁLAT NÉLKÜL, KASSÁK ÉLETMŰVÉRŐL - POSZTUMUSZVERSESKÖTETE ÜRÜGYÉN című irományában: "Kassák költészete végül is ebben az első periódusban az antikapitalista lázadás és a forradalmi illúziók költészete. Ezek az illúziók azonban akkor jelentek meg, amikor a politikai forradalom alapja megvolt Magyarországon. Más kérdés, hogy az objektív lehetőségek mellett a szubjektív faktor hoszszú ideig igen gyenge volt. S ezt nemcsak Ady magányossága mutatja, hanem Kassák akkori munkássága is, amely vígaszdal volt a forradalom helyett és elvont illúzió a forradalomról — a forradalom küszöbén. A különbség „csak" annyi, hogy Ady átélte és tudatosította a két forradalmi tényező egyenlőtlen fejlődésének ellentmondását, Kassák költészetében pedig csupán fölgyülemlett az kihordatlanul. A munkásság egy részének útjanincs dühe, és elsősorban egy vékony, háborúból és nemzeti maszlagból kiábrándult értelmiségi réteg tanácstalan lázadása visszhangzott Kassák Lajos tanácstalan költészetében. E baloldali érzelmű, de nem tudatos és politikus baloldali csoportok viszonyát március 21-hez szinte szimbolizálja a Visegrádi utcai kommunista pártközpont társbérlője, Kassák, aki nem ismervén föl a konkrét — tehát politikai — forradalmi helyzetet, elhúzódott az együttműködéstől az örök forradalom, s ezzel a szkepszis nevében. A forradalom néhány hónapja nem változtatta meg költészete alapstruktúráját, de előkészítette csalódását. A forradalom napjaiban egy előadásában a régi, „narkotizáló" művészet gerinctelenségével szemben emeli ki a Ma művészeinek morális forradalmát. E gondolat mögött, sőt, még Kun Béla igazságtalan vádjára adott válasza mögött is az a várakozás húzódik meg, hogy a Tanácsköztársaság kultúrpolitikájának privilegizálni kellene mozgalmát, mint az új rend egyedül adekvát művészi kifejezőjét. Ebben a követelésben újból egy olyan tendencia jelentkezik, amely végigvonul Kassák egész életén. Történelmietlenségének egyik oldaláról van szó, arról, hogy Kassák radikálisan szakított a múlt minden értékével, és elutasítja a kontinuitás lehetőségét régi és új művészet között. A szabad vers mindvégig megőrzött formájának ez az ideologikus jelentősége." Ugyanott: "Kassák munkásságából hiányzik az önkritika. Abban az értelemben is, hogy minden következmény nélkül elmegy saját, objektíve önkritikát tartalmazó versei mellett és abban az értelemben is, hogy minden következmény nélkül, szervetlenül fölmerülnek néha késői periódusában is a korai lázadás reminiszcenciái. Ez azonban csak megerősítheti azt a véleményünket, hogy Kassák munkásköltészetéből sohasem lett a munkásmozgalom költészete. Ez nem személyes életútjának kérdése. Az irodalmi denunciáns és nem az irodalomkritikus álláspontja volna Kassák különböző konkrét politikai állásfoglalásaiból vezetni le Kassák művészetének elutasítását. Ennél itt többről van szó, arról, hogy Kassák munkáshangja nem a létének és érdekeinek igaz tudatára ébredt munkás hangja. Világos, hogy a 19 utáni korszak történelmi körülményei megnehezítették egy nem provinciális művészet kialakítását a munkásélet tényeiből. Kettős értelemben is, a forradalom apálya és a munkásmozgalom válsága miatt. A miért lett ilyen? kérdésére adott magyarázat azonban nem lehet alapja egy életmű túlértékelésének. József Attila ugyanebben a korszakban lett a mozgalom valódi költőjévé, nem utolsó sorban azért, mert egész költészete a munkásosztály és a munkásmozgalom szenvedélyes önbírálatát is jelentette." Ez az akkori hatalomnak való gazsulálás az Irodalomtörténet hasábjain érhető tetten, és egy olyan szervilis magatartást tükröz, hogy az még Hegedüs Géza számára is sok volt, akit Nemeskürty Istvánnal szemben nem igazán lehet a Horthy-fasizmus Kulturkampfjának felelevenítésével vádoni (Az üvegalmárium). Hegedüs tanár úr a Kassák Lajos halhatatlansága című tanulmánynában kelt védelmére Kassáknak, ami jól mutatja, hogy a Kadár-korszask irodalomtörténeti berkeiben is lehetőség volt a századelő polgári értékeinek a vedelmére, és nem vált mindenki szükségszerűen megalkuvóvá. Ez Hegedüs Gézának sikerült. Mások pedig a szocilaista diktatúra akkori "Szakács Árpádjaként" tevékenykedtek, ahogy azt az idézett részletek is illusztrálják.

A magyar kultúra liberális vagy baloldali" Az esztéta, filozófus, eszmetörténész, kritikus liberális vagy baloldali és eképpen lehetőleg zsidó, de még jobb ha homoszexuális...is!!

Nem, nem, a magyar kultúra az a bő gatya, a fütyülős barack és a fokos. A ti kultúrátok az a baloldali liberális kultúra az a szűk boxer elhagyott alsógatya, a nagy fütyülős Kovács Laci bácsi és a fokozatosan beszűkülő életszínvonal. Ez mind mind a tiétek Sanyikám.

"Tisztogatás" A komcsik sohasem változnak. Ugyanazon fogalmak mentén nyomják száz éve! Maga a szó nem megújulást jelent, az efféle tévképzeteket felejtsük el, hanem arról van szó, hogy el kell távolítani azokat, akik szerint a vezetők szarul csinálják.