A francia diplomácia lábon lőtte magát

„Richelieu bíboros közismerten sokat tett azért, hogy a francia legyen a diplomácia hivatalos nyelve. Az európai politika kulcsszereplőjeként az alapvető fogalmakat, az érintkezés adekvát formáit évszázadokra rögzítette. Így használunk manapság is francia szakszót a nagyon is írásos műfaj, a szóbeli jegyzék, vagyis a note verbale, vagy egy beszélgetés tartalmát rögzítő aide-memoire alkalmazásakor, vagy amikor egy nagykövet érkezik a felettesei által neki kiszemelt országba. Az új állomáshelyükre igyekvő nagykövetek számára kulcskérdés, hogy megkapják-e azt a bizonyos agrément-t, vagyis a helyi hatóságok beleegyezését nagyköveti tevékenységük megkezdéséhez.

A nagyköveti távozásnak már nincs ilyen szabályozott menete, amint ezt a két hete vasárnap Budapestről hazahívott francia nagykövet, Éric Fournier esete is bizonyítja. S bár ilyenkor – tekintettel a nagyköveti tevékenység bizalmas, olykor titkos aspektusaira – soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a hirtelen távozás hátterének minden részletét ismerjük, a sajtóban is megjelent indok ez esetben az, hogy Fournier egy jelentésében a magyar kormány politikáját empatikusan értelmezte, és ez a dokumentum nyilvánosságra került. Amikor Macron elnök – aki korábban sosem volt szűkmarkú az Orbán-rendszer elmarasztalásában – nyilvánosan szembesült nagykövetének álláspontjával, gyors döntést hozott, leváltotta.

Hogy egy bizalmas, pláne titkos dokumentum miként kerülhet nyilvánosságra, az – a dolog természetrajza folytán – ritkán derül ki pontosan. Az viszont biztos, hogy a diszkréció megszűnte, a titkos csatornák napvilágra kerülése súlyos károkat okoz annak a szakmának, amelynek születésekor az új kor hajnalán Richelieu bábáskodott. Mert bár manapság az európai vezetők gyakori személyes találkozásaik mellett akár sms-ben is egyeztethetnek fontos ügyekről, bizonyos háttér-információkat mégis csak a diplomatáiktól szerezhetnek.

Na de milyen forrás lesz hajlandó egy külföldi diplomatának bizalmasan nyilatkozni, ha folyamatosan attól tart, hogy mondandója kiszivároghat? Emlékezetes, hogy néhány évvel ezelőtt az amerikai külügyi iratokat nyilvánosságra hozó Wikileaks-ügy miként változtatta meg a diplomácia e fontos eszköztárához fűződő általános viszonyt. Arról nem is beszélve, hogy Macron elnök drasztikus lépését követően az új francia nagykövetet kezdettől fogva az az előítélet veszi majd körül Budapesten, hogy ő eleve nem lehet megértő vagy akár csak empatikus a hivatalos magyar állásponttal kapcsolatban.

A hirtelen nagykövetváltással tehát a francia diplomácia lábon lőtte magát, hiszen a diplomáciai mentesség nem pusztán bizonyos helyi szabályok alóli felmentést, hanem egyfajta tartalmi, szellemi függetlenséget is jelent a fogadó ország közéletének vonatkozásában. Mivel a külkapcsolatok mellett a balett hivatalos nyelve is a francia, a diplomáciai és a táncparketten ugyanúgy nevezik az Élysée-palota lakójának eljárását: faux pas, vagyis rossz lépés.