Táborvádak

„Talán a közhelyek közhelye, hogy a balliberális éceszgébereknek szinte mindenről ugyanaz jut az eszükbe. Nevezetesen a náciveszély. A migrációs krízis, illetve az arra adott magyar, visegrádi, majd olasz válaszok szinte tálcán kínálták a barna veszedelemmel riogatók számára a hasonlatot, a legutóbbi uniós csúcson született kompromisszumos megoldás miatt azonban szinte elszabadult a hisztivonat. Pedig azt már a józanabb rettegők is kezdték belátni, hogy mondvacsinált – és persze sok esetben aktuálpolitikai – okokból farkast kiáltani nemhogy pótcselekvés, de kifejezetten önsorsrontás. A társadalom ugyanis könnyen elveszítheti erkölcsi immunrendszerét, amennyiben évtizedekig olyan bűnöket, attitűdöket olvasnak a fejére, amelyek nyilvánvaló túlzások. Ez azonban különösebben mégsem vette el a morális bunkósbotot előszeretettel lóbáló értelmiségiek és politikusok kedvét a kioktatástól.

Most pedig eljutottunk oda, hogy bár 2010 óta szinte kötelező kritikai elem az Orbán-kormánnyal szemben, hogy szembemegy Brüsszellel, az Európai Tanács legutóbbi határozata néhány hazai antiorbánistát is arra sarkallt, hogy nekirontson az uniónak. Aligha meglepetés: a »zárt tábor« kifejezés ragadta meg a fantáziájukat, amely egyébként a végleges dokumentumban nem is szerepel. Helyette ellenőrzött befogadóközpontok lesznek. De persze Horváth Gábor Népszava-főszerkesztő vagy Zentai Péter külpolitikai szakújságíró szerint ez pusztán szómágia. Itt bizony muszáj utalni Auschwitz és Dachau szörnyűségeire. Ott is zárt táborok létesültek, és tudjuk, mi lett a vége. Nem árt az éberség, magyarázzák. Agyrém.

Amikor a jelenlegi hipertoleráns, melegfelvonulásos, gendermámorban úszó Nyugatot azzal vádolják az »érte aggódók«, hogy a náci hagyományok felé kacsingatás esete forog fenn, s hogy majd pár évtized múltán szégyenkezhetnek a gyermekeik előtt, akkor az ember kapkodja a levegőt. Ráadásul amikor háromévnyi teszetoszaság után, nem kis társadalmi nyomásra az unió vezetői is hajlandók végre racionális lépéseket tenni, akkor nem kifejezetten européer magatartás Brüsszelt támadni. Úgy, hogy ha a belga művárosból ejnye-bejnye jönne a magyar kormány miatt, akkor természetesen rögtön elalélnának a Fidesz ellenlábasai. Mondanánk, hogy megint működik a kettős mérce, csak hát már annyiszor merült fel ez a kifejezés, hogy könnyen az idegengyűlölet vádjának sorsára juthat, ha ezt is túl sokszor használjuk. Még ha igaz is.

(...)

A társadalmak ugyanis nem holmi fasiszta tendenciákkal riogató, haláltáborokat emlegető okostojásokra vágynak, hanem felelős, cselekvőképes vezetőkre. A lejárt lemezt kár újra és újra feltenni, a zene egyre hamisabb.”