Az ellenzék és a szellemi holtudvara

„Félreértés ne essék: minden egyes határon túl dolgozni kénytelen magyar ember eggyel több az optimális állapotnál, de a politikai ellenzék és szellemi holt­udvara szinte a 2010-es kormányváltás óta harsogja a nemzeti oldal bűnét e kérdésben. Ez történik akkor is, amikor az emigrálással »fenyegető« soha nem lépné át az országhatárt, ellenben nyolc éve hangoztatja költözési szándékát, de tartalmi megkötésektől nem terhelve bélyegzi kivándorlónak azt is, aki csak Parn­dorfba ugrott ki egy üveg kölniért.

E témák láthatóan nem érték el a magyar polgárok ingerküszöbét áprilisban. És nem, nem a vesztesek szerint hiányzó kommunikációs tereken múlt. Nem a magyar polgárok tudatlanságán múlt. Nem a lélektelenségen, a dörgölőzésen, a beszűkült tudaton. A valóságérzékelésen múlt.

A mai ellenzék és szellemi holtudvara ugyanis láthatóan úgy készül a 2019-es európai vagy önkormányzati választásokra, hogy munícióját Karinthy Frigyes tételéből meríti: »Az öreg Rothschild, az egy kis szatócs volt, de aztán mindig szorgalmas volt, vett mindenféle sorsjegyet, és szorgalmasan megnyerte.«”