Illiberális Internacionálé?

„A magyar miniszterelnök ambíciói személyes európai befolyásának kiterjesztésére régóta ismertek. A Bannon-beszéd fényében érdemes azonban tisztázni, hogy akár valóban képes lesz felülkerekedni a protekcionista, bezárkózó, új nemzeti alapú politika az Európai Unióban és a transzatlanti kapcsolatrendszerben, akár megmarad a liberális modell stratégiai kihívójának pozíciójában, de Orbán úttörő szerepének az elismeréséből még messze nem következik vezető szerepe. És ezen az összefüggésen nem képesek érdemben változtatni sem a tavalyi osztrák, sem az idei olasz parlamenti választások eredményei, sőt csak fokozzák annak az érvényességét.

Egy nem kooperatív, a nemzeti szuverenitást és érdeket mindennel szemben előtérbe helyező államközi rendszerben ugyanis sokkal inkább meghatározóak azok az objektív hatalmi erőforrások az egyes államok érdekérvényesítő képessége szempontjából, melyekkel Magyarország továbbra is meglehetősen szűkösen rendelkezik. Ugyan ideig-óráig összeköthet illiberális, populista és nemzeti radikális kormányokat az uniós menekültpolitika éles kritikája és a nyílt, multikulturális társadalom megvetésében gyökerező ideológiai közelség, ez azonban soha nem lesz képes felülírni azokat az objektív érdekkonfliktusokat, melyek kihordását egyre kevésbé lesznek képesek korlátozni a liberális integrációs intézmények, legyen szó akár a WTO-ról, a G7-ről, vagy akár az Európai Unióról. Hiába volt Orbán »már Trump előtt is Trump«, ha hazánk és az Egyesült Államok között mély konfliktus feszül az Iránnal és Kínával kapcsolatos politikai irányvonal tekintetében, melyek a jelenlegi amerikai külügyi adminisztráció számára a legfontosabb stratégiai kérdések. Hiába ünnepli Budapest Sebastian Kurz kormányának megszorító menekültpolitikáját, ha elvileg szinte áthidalhatatlan érdekellentét feszül Ausztria és hazánk között az Európai Unió új, hosszú távú költségvetésével, a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi perspektívával kapcsolatban. Hiába helyeseljük Matteo Salvini döntését az olasz kikötők menekültek előtti lezárásáról, ha Olaszország egyébként továbbra is európai partnerei szolidaritására szorul majd, és objektív érdeke marad a menedékkérőkkel kapcsolatos terhek arányosabb megosztása az Európai Unión belül. És hiába létezik mindennél szorosabb ideológiai és érdekközösség Lengyelország és Magyarország között a demokrácia leépítésével kapcsolatos esetleges uniós szankciókkal szembeni véd- és dacszövetség formájában, ha destruktív Ukrajna- és szervilis Oroszország-politikánk miatt már Varsó is fintorog.”