Ma este gyilkolunk – a főszerepben Kern András
A film a krimivígjáték hazai felélesztésére tesz felemás kísérletet, de az impozáns szereplőgárda miatt érdemes próbálkozni vele.
Ha az állam az úgynevezett nemzeti gondolatnak pusztán lojalitásalapú konjunktúrát teremt, úgy eláraszt bennünket a „nemzeti selejt”, hogy attól kódulunk.
„Miért jó az, ha az állami hirdetések jelentős többsége nem a közönség nagysága és belső szerkezete alapján talál felületet, hanem a tulajdonosra hivatkozva? Miért jó, ha az újságkészítői teljesítmény nem része az értékelési rendszernek? A válaszra pedig azért lenne múlhatatlan szükség, nehogy egy újabb központosító intézményt hozzanak létre, immár a kultúra tetejére ültetve, teljesen megalapozatlan hivatkozással.
Szakács Árpádnak abban igaza van, hogy a kulturális térben balliberális fölény tapasztalható, amely jelenség mögött nemcsak teljesítmények állnak, de intézmények, terjesztési központok, marketingtevékenységek is. Egyik ismerősöm a megkérdőjelezhetetlenül liberális Kornis Mihály évtizedekkel ezelőtti nyilatkozatát szokta idézni, amely szerint »az újságokat és a könyveket mi írjuk, mi terjesztjük és mi is vásároljuk«. És ha ennek a mondásnak minden részletét komolyan vesszük, akkor tudhatjuk, hogy nyolcévnyi fideszes kormányzás után is bőven van feladat. És nem csak a tartalomszolgáltatás terén. Ezért sem jó, ha a lemaradás ledolgozását elsősorban adminisztratív eszközöktől, új hivataloktól reméljük. Érdemes visszagondolni a Nagyítás című, »ellen-Élet és Irodalom«-ként aposztrofált lap gyors és lapos ívű karrierjére. Látszólag igazolva a liberális érvet, hogy a jobboldalon nem a publikációs hely, hanem a képesség hiánya a probléma.
Tenni kell, nem kérdés. Egyenlő pályákat és egyenlő esélyeket teremteni, de csakis organikus változásra alapozva. Mert ha a cselekvés kimerül a pénzek központosításában és a minőségi balliberális teljesítményeket befogadó állami intézmények ostorozásában – lásd Balassi Intézet, Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Állami Operaház stb. –, attól jobb ország nem leszünk. Ha az állam az úgynevezett nemzeti gondolatnak pusztán lojalitásalapú konjunktúrát teremt, úgy eláraszt bennünket a »nemzeti selejt«, hogy attól kódulunk.”