Marx és a keresztények

2018. június 22. 10:04

Az idei nyár egyértelmű nyerő húzása a 200 éve Trierben született forradalmi rögeszmés gondolkodó Marx értékesítése minden lehetséges XXI. századi formában.

2018. június 22. 10:04
B. Varga Judit
Marx és a keresztények

„Rajna-vidék-Pfalz szövetségi tartomány Karl Marx-lázban ég. Az idei nyár egyértelmű nyerő húzása a 200 éve Trierben született forradalmi rögeszmés gondolkodó Marx értékesítése minden lehetséges XXI. századi formában. E sorok írásakor éppen a város régi textilgyárában, a ma TUFA néven népszerű kulturális centrum nagytermében Marx-revüt tekint meg a nagyérdemű, amelyben Marx a showsztár, »szeretett« proletariátusa pedig a tánckar.

»Nos hát, hogy nevelt-e ki Marx gyilkosokat, nem tudom, de ahogy hallottam, a férfi, Blind, akinek a lövései okozta sebeket most is magamon hordozom, Marx neveltje volt.« (Otto von Bismarck)

A vaskancellár három évvel »Trier legnagyobb fia« halála után, 1886 márciusában mondta ezeket a szavakat a Reichstagban. Nem nehéz kikövetkeztetni belőlük, hogy a kortársak, méghozzá az akkori fősodor mennyire tisztában voltak nézetei veszélyességével. Ezért is érthetetlen a mai európai fősodor rajongása Marxért, aki nemcsak a XIX. századot fertőzte meg erőszakos teóriájával, hanem a rákövetkezőnek is elég muníciót adott ahhoz, hogy deklarálja a maga osztálydiktatúráját minden »ellenség« kíméletlen elnyomásával. (...) A kortársai, sőt elvbarátai szerint is uralkodó természetű, öntömjénező Marx egyik kedvenc szava a »megsemmisíteni« volt. Nála már csak Lenin használta gyakrabban, aztán Sztálin…

Ennek az »istentelen önisten«-nek, ahogy a németek nagy romantikusa, a politizáló költő, Heinrich Heine gúnyosan nevezte, egyszerre négy kiállítással tiszteleg szülővárosa 2018-ban. Külön céget, Kft.-t hoztak létre a kiállításokra, s ami számomra a legfurcsább, hogy a komoly múltú trier-i székesegyház múzeuma is beszállt a világ legkártékonyabb ateistájának emlékezetkampányába. A Museum am Dom-ban az értékteremtő, az életnek értelmet adó munka az október 21-éig látható tárlat témája, amely Marxot is sokat foglalkoztatta. A kiállítást olyan előadások kísérik, melyek a katolikus egyház társadalmi tanításait vetik össze Marx tömeges nyomorúság és az iparosítás közötti összefüggés-elméletével. Marx hatását mutatják ki és olyan hasonlóságokat, amelyek végül is a német jóléti állam kifejlődéséhez vezettek.

Trier egykori püspöke, Reinhard Marx bíboros, jelenleg München és Freising érseke ma is aktuálisnak tartja névrokonát. A május 5-i hivatalos ünnepségen Junckerrel együtt jelen lévő bíboros számos interjút adott Marx-témában. A legfigyelemreméltóbb, amikor Marx aktualitását azzal indokolja, hogy a nacionalizmussal szemben jól használható világnézetet képvisel, valamint az Egyház szociális tanításának létrejötte is neki köszönhető (»Marx vállán állunk«). Ugyanakkor a névrokona fő művére tudatosan rájátszó bíboros A tőke című, magyarul 2009-ben megjelent könyvében figyelmeztet: a keresztény tanításon alapuló globális irgalom és szolidaritás gyakorlatba való átültetésére van szükség, ellenkező esetben újra találkozhatunk Karl Marx eszméivel, s könnyen megismétlődhetnek a XX. század szörnyűségei, »ennek azonban az ember érdekében nem szabad megtörténnie! Karl Marx pedig nyugodjék békében!« Határozottan elveti Karl Marx erőszakos megoldását, helyette vallja, hogy a munkás felszabadításának nem forradalmi úton kell végbemennie, hanem a kapitalizmus megszelídítésével és szociális piacgazdasággá fejlesztésével, az erkölcsi kérdések előtérbe helyezésével, »a gazdaság nem öncél, hanem az ember szolgálója« elmélet gyakorlatba való átültetésével.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
brabant89
2018. június 24. 13:53
Eléggé felszínesnek látom ezt az írást. A szerző egyrészt azt bizonygatja, hogy a katolikus egyházban volt válasz az iparosodással, a munkásosztály kialakulásával kapcsolatos szociális válságra, említi XIII. Leó 1891-es Rerum novarum enciklikáját. Ennek előzményeként csak Don Bosco Szent Jánost említi, arról megfeledkezik, hogy - többek közt Marx aktív közreműködésével - 1864-ben létrejött az I. Internacionálé, és 2 évvel a Rerum novarum előtt, 1889-ben - már Marx halála után - a II. Internacionálé. Úgy vélem, a munkásmozgalom nemzetközi szervezetének létrejötte nagy lökést adott azoknak, akik a kereszténységen belül próbáltak szembenézni a modern Európa ezen komoly társadalmi problémájával. Úgy látszik, a szerző vallásos, ezen belül katolikus, ezért a fő baja a marxista munkásmozgalom ateizmusával van. Továbbá úgy tűnik, hogy hisz abban, hogy lehetséges Európa újra kereszténnyé tétele. Hát ez lehetséges lenne, ha létezne isten, és ő pont olyan lenne, amilyennek a keresztények (és pl. nem a muszlimok) hiszik. Dehát a keresztény (meg persze a muszlim) isten nem létezik. Itt a link egy (angol nyelvű) TEDx előadásra, hogy a nyugati civilizációban miért nincs visszaút a valláshoz. https://youtu.be/YtAR_OGzlcg
a hun
2018. június 24. 11:37
Kinek gratulálhatok a jó étvággyal fogyasztható vasárnapi ebédhöz? Ha a házvezetőnődnek-add át neki!
duzur
2018. június 24. 11:09
Semmi kétség, hogy amióta eltünt a kisértet Európából, egyre gátlástalanabb a kapitalizmus étvágya. Az a szociális piacgazdaság amit az Egyház is vizionál már nem valósulhat meg és ezt a rendszer remekül meg is tudja indokolni. Merthogy a globalizált versenyben, a legprimitivebb kizsákmányolás az a mérce amihez igazodni kell. Ez a realitás, a többi maszlag.
Zokni
2018. június 23. 22:34
"...érthetetlen a mai európai fősodor rajongása Marxért, aki nemcsak a XIX. századot fertőzte meg erőszakos teóriájával, hanem a rákövetkezőnek is elég muníciót adott..." - írja megint egy tudatlan idióta, aki ráadásul mindenáron elengedhetetlennek találja, hogy ezt világgá is kürtölje. (A Mandi meg szemlézi...) Pedig nem olyan nehéz. A "szabadság felismert szükségszerűség..." - mondta Hegel (?), de Marx is. Azaz a politikai cselekvés szabadsága a történelmi körülmények adta lehetőségek kihasználásának (azaz a felismert szükségszerűségnek) a függvénye. Vagyis, amikor alkalom nyílik, akkor cselekedni kell. Így működik a történelem, és amikor Marx politikailag is aktív volt, akkor ő is azon volt (a K. Kiáltványban pl.), hogy e felismerés mozgásformát találjon különféle mozgalmak által. Részben igaza is volt, ha világforradalom nem is tört ki. De az elméleti munkássága, melyben ezt a gondolatmenetet is végigvezeti, és az említett írása, melynek még ma is vannak megfontolandó részei, éppen azt mutatja be, hogy a történelmi folyamatok mennyire NEM egyes emberek, NEM "történelmi személyiségek", vagy éppenséggel NEM történelmi-filozófiai eszmék (vagyis köztük NEM az övéi) hatására alakulnak, hanem objektív, a társadalom zsigereiben, a tömeges jelenségekben mozgalmakban, és nagyon gyakran spontán emberi cselekvésekben elrejtett törvényszerűségekben - szükségszerűségekben - kell keresni a valódi mozgató rugókat. Bismarck meg alighanem Marx helyett inkább magában kereshette volna a merénylet kiváltó okát...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!