Így álltak be a „független” lapok Kamala Harris mögé
Az Economisttól a New York Times-on át a Rolling Stone-ig: angolszász újságok tucatjai álltak be nyíltan a demokrata jelölt mögé az amerikai elnökválasztáson.
A médiapiaci környezet nem ad felmentést arra, hogy az ellenzéknek hiányzik az átfogó stratégiája. Interjú.
„De azt nyilván nem vitatja, hogy egy ellenzéki politikus nehezen tudja eljuttatni a történetét az emberekhez.
Ez igaz, de ezt sokan csak kifogásként használják annak elfedésére, hogy valójában nincs érdemi mondanivalójuk a választóknak. A médiapiaci környezet nem ad felmentést arra, hogy az ellenzéknek hiányzik az átfogó stratégiája. És nem válasz arra sem, hogy a hálózatos médiában miért nem tudja magát jobban megszervezni egy politikai erő.
De hogy kell ezt csinálni a gyakorlatban? Hogyan építhet fel ilyen körülmények között saját médiát az ellenzék?
Az ellenzéki mozgalmak médiához való viszonyát Dieter Rucht nyomán négyféle stratégiával szokták leírni. Ezek a távolmaradás, a támadás, az alkalmazkodás és az alternatív média használata. A magyar ellenzék politikai érzékéről sokat elárul, hogy az elmúlt években ezek közül a legkevésbé hatékony opciókkal élt: távol maradt és alkalmazkodott. Elfogadta, hogy kiszorul a közszolgálati médiumokból, és azt is, hogy csak egy szűk médiatérben mozoghat. Az állami médiával szembeni támadásnak a lehetősége csak most, a választások utáni tüntetéseken vetődött fel – egyelőre csak ötlet szintjén. Az alternatív médiában alig van nyoma a tudatos ellenzéki építkezésnek.
Egy saját média felépítése nem olcsó.
Nem vitatom, hogy erőforrás kérdése is, de azt állítom, hogy a rendelkezésükre álló szűkös forrásokat az ellenzéki pártok nem erre a területre koncentrálták. Szemben a Fidesszel, amely 2002 és 2010 között ellenzékben is építette a saját médiaportfólióját.
De milyen médiát építsen az ellenzék? Ugyanolyan pártosat, mint a Fidesz? Ha csak a politikai ellenfelet szabad bírálni, akkor oda a szabad sajtó lényege.
Akkor vissza kell lépnünk egyet, és visszatérni a magyar ellenzék alapvető problémájához. A történetek hiányához. Ez pedig leginkább strukturális okokból és a gyávaságból fakad. Régi mondás: ha egy politikai tanácsadó azt javasolja neked, hogy bizonyos témákat kerülj el a nyilvánosságban, akkor te meg kerüld el ezt a tanácsadót. A legnyilvánvalóbb hazai példa a migráció ügye, ami a legfontosabb kérdés volt a politikai napirenden az elmúlt években. Az ellenzék követhetetlenül viselkedett a menekültüggyel kapcsolatban. Hárított, sunnyogott, kollaborált – nem volt markáns és következetes álláspontja.”