A centrális erőtér vége

„Orbán Viktor 2009-es kötcsei pikniken beszélt először arról az új politikai felosztásról, ami a rendszerváltás utáni duális rendszert felváltotta 2010 után. A centrális erőtérként ismert képződmény lényege, hogy a kormányzó párthoz képest jobbra és balra foglalnak helyet a Fidesznél lényegesen gyengébb erők.

Ez a politikai térkép egyes elemzések szerint a mai napig fennáll, még ha mára módosult is a szerkezete. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a háromosztatú politikai tér az iskolás kort sem élte meg.

Már a második Orbán-kormány első pár évben is látható volt, hogy ugyan a szintén újonnan bekerült LMP is komoly és legitim kritikusaként tud megjelenni az országot irányító pártoknak, a belső válság és a későbbi párszakadás miatt a Fidesz legveszélyesebb ellenzékévé a Jobbik vált.

A Fidesztől jobbra indított támadásokra sokkal nehezebben tudott válaszolni a magát szintén jobboldalinak valló kormánypárt, ezért idővel jobb híján átvette a szélsőjobb témáit, ezzel megindítva az átrendeződést és a magának a centrális erőtérnek a feladását.

A Jobbik balra húzódásának persze a radikálisként áttörhetetlen üvegplafon is oka volt, de egyértelmű, hogy az egyre szélsőségesebb Fideszes témaválasztás is nehéz helyzetbe hozta Vonáékat, akik 2013-as néppártosodási projektjének nem titkolt vágya volt, hogy átvegye Orbánék helyét a centrális erőtér központjában.

Ezt a kormánypárt is látta, ezért a 2014-es újabb kétharmados győzelem után teljesen új alapokra helyezte a taktikáját. A cél már nem egy centrista néppárt, sokkal inkább egy új kétosztatú pártrendszer létrehozása volt, ahol a saját narratíva szerint az egyik oldalon a »nemzetét megvédő« Fidesz, a másik oldalon pedig az »azt eláruló és kijátszó, Sorossal összejátszó« ellenzék áll.

Az új történet elmesélése mellett arra is nagy hangsúlyt fektettek, hogy a középre húzódott, radikális identitását egyre inkább levetni szándékozó Jobbikot, na és természetesen a mindkét oldaltól távolságot tartó LMP-t a régi baloldali pártok felé nyomják. Elég csak a Jobbik választási indulását is fenyegető 600 milliós ÁSZ bírságra gondolni, amivel még jobban növekedett a Vonáékra ható kényszer a választási siker elérése iránt és ezzel párhuzamosan a párton belül is felélénkültek a koordináció szükségességét erőltető hangok. Az LMP-re ható nyomásról pedig a régi baloldal és a hozzá kapcsolódó értelmiségi holdudvar gondoskodott, amire természetesen már 2012-14-es történések alapján számíthattak Orbánék.

Ezzel párhuzamosan a Fidesz tudatosan építette a saját oldalát. A habonyi mérések uralta politikai boszorkánykonyha kimutatta, hogy a többség megszerzése a kistelepülések megnyerésén, az ottani radikális „Jobbik-árvák” bizalmának megszerzésén áll. Ennek érdekében akár a konzervatív értelmiség szimpátiáját is be lehet áldozni.”