Elhittem azt, hogy valóban számít, ha tömegtüntetéseket szervezek Budapesten, ellenzéki médiában szerepelek, és napvilágra hozom a fideszes maffiózók gaztetteit.
„A választás érzelmi hullámvasútján megjártam én is a reménykedés mennyét és a letargia poklát. A tényeken nem változtat, hogy számos csalásra utaló jel van. Mindannyiunknak megvan a felelőssége ebben a vereségben, nekem jelöltként, és közéleti aktivistaként több. Elhittem azt, hogy valóban számít, ha tömegtüntetéseket szervezek Budapesten, ellenzéki médiában szerepelek, és napvilágra hozom a fideszes maffiózók gaztetteit. Azt gondoltam, hogy az igazság ilyetén való hangoztatásával majd emberek tömegei ébrednek rá, hogy átverte őket Orbán. Súlyosan tévedtem.
Nem azokhoz az emberekhez ért el a szavam, akik a kiszolgáltatottság csapdájában vergődve jobb híján Fideszre szavaznak.
A Facebook falam és a főváros központú ellenzéki sajtó alternatív univerzumából nem látszódnak azok a húsba vágó problémák, amik milliókat mozgatnak. Túl sokat foglalkoztunk egymással ebben a körben, és ez pár tízezer politikafüggő emberen kívül a kutyát nem érdekelte valójában.
Minderre nem ma jöttem rá, hanem a kampány során. Apám révén sűrűn vagyok én is falun, és a kampányig azt hittem, hogy a helyi kocsmában tapasztalt migránsgyűlöletet majd felülírja a jobb oktatás vágya, a működő egészségügy reménye, és tisztességes bérek ígérete. Aztán a vidéki piacokon járva, falusi csehókban beszélgetve világos lett számomra, hogy egy dologra vágynak oly sokan: világos, hiteles és erős alternatívára.
Bizonyosságra, hogy mi lesz, ha nem a Fidesz lesz. Ezt április 8-áig senki nem tudta megadni megnyugtató módon.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
