Választási téveszmék, 2018
Egy rektor naplója V.
1. Egy választási program nem azonos valamely politikai cselekvő politikájával. A politika célok olyan rendezett egésze, amelyben a felismerés (mit tudunk?), a megfogalmazható célok (mit remélünk?), a mit tehetünk meg (mi morális?) szervesülnek és egyszerű, konkrét mondatokban megfogalmazhatóak. Ha van politika, lesz hiteles vezető is.
2. A baloldal a műveltek és a haladás szentjei. Először is, a balosok, mivel a kommunizmus – elméleti vagy gyakorlati – múltjában gyökereznek, nincs valódi nyitottságuk a nyugati avagy egy reálisan tökéletesebb világra, nem beszélnek idegen nyelveket, az anyanyelvüket sem ismerik eléggé, mert a görög-latin alapokkal végleg nincsenek tisztában; másodszor, a haladást szűk ideológiai érvekre alapozzák, fogalmuk sincs más kultúrák felfogásáról, az egykori marxista, tragikus sorsú szerző Schönstein-füzetek naiv szintjén képzelik el az emberi fejlődést. A baloldali hagyomány, amely a 18. századig nyúlik vissza, kimerült.
3. Az európai kultúra keresztényi gyökerei messze nem vallási szempontok elfogadását fejezik ki. Jelentik azonban a görög és latin mitológia és tudáskeresés ötvözetét, a keresztény vallás és életmódfelfogás kialakítását, valamint a modern európai világ sok-sok fejleményének a feldolgozását.
4. Teljes félreértés és politikai sznobizmus, ha valakinek a politikai felfogása Bibó-idézetekből, a Tanú c. film közhelyeiből áll, megspékelve azzal a hallgatólagos hittel, hogy az amerikai politikai kísérlet utánzásának igénye megkérdőjelezhetetlen.
5. Hogy a magyar világ felosztása civilizáltakra és civilizálatlanokra egyben eligazít a politikai választásban is. Nincs nevetségesebb és szánalmasabb, mint amikor egy balos politikai öntudata azon alapul, hogy ő tudja, mi haladó és mi nem az. Bigott hitnek elég, komoly vitában szánalmasan kevés „mucsaizni” a politikai ellenfelet, a kultúra egészét meg mellőzni.
6. 2018-ban valóban visszafordíthatatlan döntés előtt állunk: be akarunk-e olvadni egy identitás, hit és meggyőződés nélküli világállamban, melyet arctalan, láthatatlan, ténylegesen kultúra nélküli elit irányít; vagy ragaszkodunk olyan közösségekhez (család, meggyőződésen alapuló civil és hitközösségek, nemzet), amelyekben képesek vagyunk eligazodni, s amelyekben nemcsak a megélhetési, egzisztenciális kérdések dominálnak.