Másmilyen helyen szeretnénk élni

„Megdöbbenve olvastam az éjszaka, hogy mi történt az egyébként az egész 18. kerületen átmenő buszon. De nem is ez a lényeg, mert sajnos ez ma bárhol megtörténhet, és meg is történik Magyarországon.

Amikor kislányokat bántanak a bőrszínük miatt felnőttek, amikor gyerekek »migránsozzák egymást«, amikor az eső ellen kendővel védekező nőket nézik veszélyes bevándorlóknak, akkor látjuk igazán, milyen hatása van a gyűlöletpolitikának a mindennapjainkra. Orbán országában mindenkiből lehet ellenség: a civilből, aki egész életében a környezetvédelemért vagy a szegény gyerekek iskoláztatásáért dolgozik, a magyar kislányból, akinek barnább a bőre, de még abból is, aki megvédené őket.

Mindannyiunk nevében köszönöm Csepregi Jánosnak, hogy kiállt a kislányért – és egy normális országért.

Vagyunk néhány millióan ebben az országban, akik egy másmilyen helyen szeretnének élni. Ahol se felnőtteknek, se gyerekeknek nem kell ezt az ostoba a lelkeket és az elméket megmérgező gyűlöletkampányt elviselniük nap mint nap. Ahol a mindenkori kormány a megtámadottak pártjára áll ahelyett, hogy a támadókat hergelné tovább. Ahol nem ellenségeket keresünk, hanem barátokat és szövetségeseket – országhatáron belül és kívül. Szerintem lehet ilyen hely Magyarország. Egyre többen vagyunk és leszünk, akik ezért a közös célért, a gyűlöletmentes Magyarországért harcolunk. Sikerülni fog, sikerülnie kell.”