„3. A valódi ellenzéki pártoknak tűzszünetet kell hirdetniük egymással szemben.
A virtuális ellenzéki párt megteremtésének egyik első feltétele az, hogy mindenki elfogadja: Orbán rendszere az ellenfél, és nem a többi ellenzéki párt vagy egyéb politikai szervezet. Ez egyben a tüntető tömeg bizalmának és aktivitásának is előfeltétele, s e két pont csak egymást erősítve tud érvényesülni. A tűzszünetnek mutatkoztak bizonyos pozitív jelei a kampány során, ahogyan megmutatkozott az is, hogy mihez vezet, ha a tűzszünet nem teljes. Egy tűzszünet esetében könnyű eldönteni, hogy ki szegi meg, függetlenül attól, hogy »ki kezdte« a másik bírálatát. Aki pedig önjáró mutatványokba kezd, az csak a kormányváltást minden más célnál fontosabbnak tartó civil tömeg vigyázó szeme előtt teheti.
4. Az ellenzéki mozgalom széles tábor, és amennyire lehet ideológiamentes.
A virtuális kétpártrendszerben az ellenzék oldaláról résztvevő politikai erők szükségképpen sokszínűek, ahogy az elmúlt hétvége tüntetésein résztvevők háttere is az volt. E sokszínűség ugyanakkor nem hátrány, hanem rejtett erőforrás: ha sikerül egy méltányosan működő ellenzéki infrastruktúrát kiépíteni, akkor ezen túl az egyes pártok már a saját nyelvükön szólhatnak saját választóikhoz. Az ellenzéki jelöltek esélyességét vizsgáló különböző csoportok (Közös Ország Mozgalom, V18, Márki-Zay Péter köre stb.) választások előtti – bár ismét csak megkésett – együttműködése jó példát kínál ilyen méltányos együttműködésre. Az ellenzéki párt infrastruktúrája kapcsán fenntartott tárgyszerűség ugyanakkor egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy az Orbán-rezsimet csak civilekkel és szakértőkkel, egy politikamentes-technokratikus kampánnyal lehetne legyőzni. Más a választási felkészülés és más a kormányprogram.”