Vereségemről, vereségünkről

„Az adatok világosan mutatják, hogy a jelöltet nem állító MSZP-Párbeszédre és a visszalépő Együttre listán szavazók egyéni jelöltre adott szavazatait megkaptam, sőt a listán az LMP-re szavazók közel fele, a Momentumra szavazók kétharmada, sőt a Jobbikra szavazók egy kisebb része is minden bizonnyal rám szavazott (közben bizonyára a Jobbik-szavazóktól kaphatott közel ötszáz többletszavazatot a Fidesz jelöltje a Fidesz listás szavazataihoz képest). Ebben a választókerületben tehát jól működött az, amit az utolsó hetekben taktikai szavazásnak neveztek. A szembetűnően sok listás szavazat az LMP-re és MSZP-re alighanem abból adódik, hogy a Fidesz ellen szavazó jobboldaliak és a baloldaliak egy része is megosztotta szavazatát: egyéniben rám szavaztak, listán a jobboldaliak az LMP-re, a baloldaliak nagyobb része az MSZP–Párbeszéd listára. 

Nem tudhatjuk, hogy azok, akik nem ezt tették, hanem egyéniben is az LMP illetve a Momentum jelöltjére szavaztak, rám szavaztak volna a jelölt visszalépése esetén, vagy sem. Egy részük talán igen, mások pedig nem. Hogy ez elég lett volna Gulyás Gergely legyőzéséhez, vagy sem, kérdéses. Az LMP mindenesetre olyan párt, amelynek identitása nemcsak létrejöttekor fogalmazódott meg az akkori két kormánypárttal, az MSZP-vel és az SZDSZ-szel szemben, de mai politikai arculata alapján is inkább ellenfele, mintsem lehetséges szövetségese az engem jelölő DK-nak és az engem támogató MSZP-nek, Liberálisoknak, vagy akár a javamra visszalépő Együttnek. Aki figyelemmel kísérte az elmúlt nyolc év LMP-s poltikáját a parlamentben és azon kívül, az tudja, hogy az LMP ugyanazt az euroszkepticizmust és protekcionizmust képviseli, mint a Fidesz és a Jobbik. Az LMP 2010 óta következetesen támogatja a Fidesz és a Jobbik irredentizmusba hajló agresszív nacionalizmusát. Az LMP szemben áll a multinacionális cégek magyarországi térnyerésével. Az LMP őszintén követi a Fidesz által szavakban és részben tettekben is átvett kisgazda agrárpolitikát. Én mindezekben a kérdésekben az ellenkezőjét képviselem annak, amit az LMP-től megalakulása óta hallok. Részese vagyok annak az 1990 és 2010 közötti, privatizációra, külföldi tőkebehozatalra, liberalizációra épülő gazdaságpolitikának, amit az LMP egészében és részleteiben elvet. Miért kellett volna akkor visszalépniük a javamra? Én ezt nem vártam el tőlük, ahogy nekem is nehezemre esett volna az LMP jelöltjére szavaznom, ha a budapesti 1. vagy a Pest megyei 2. választókerületben laknék és szavaznék, ahol a demokratikus pártok az LMP javára léptek vissza.   

A Momentum esetében bonyolultabb a helyzet, ott jóval több a politikai egyezés, mint a különbség, de ők végül is az 1990 és 2018 közötti időszak egészével szemben fogalmazták meg magukat, az LMP-hez hasonlóan ők sem tesznek különbséget a korábban kormányzó politikai erők között, és én kétségtelenül azok közé tartozom, akiket ők meghaladni kívánnak. Tőlük sem vártam ezért visszalépést. 

Mindenesetre megállapítható: nem a visszalépés, és nem is az átszavazás volt kevés Gulyás Gergely legyőzéséhez, hanem a „saját” szavazó, az MSZP, a Liberálisok és különösen az engem jelölő párt, a DK nem elegendő listás szavazója, akikre támaszkodva legyőzhettem volna Gulyás Gergelyt. Mi vagyunk azok, akik nem tudtunk meggyőzni több választót a magunk igazáról, mi nem nyertük el több választó bizalmát. Ne az LMP-re és ne is a Momentumra nehezteljünk a kétharmados Fidesz-győzelem miatt, hanem önmagunkra.”