A bennünk élő Kelet – Miért vagyunk fogékonyak a migránsgyűlöletre?

„Három év sem telt bele, és a migráns olyan alak lett Magyarországon, mint a zsákos ember. Ha nem vigyázunk, akkor bejön a kertbe, házba, megerőszakolja a nőket, elveszi tőlünk még a kultúránkat is. Vannak ennek persze kifinomultabb változatai is, de a fő félelem, hogy a közel-keleti és afrikai országokból érkező bevándorlók és/vagy menedékkérők jelenléte szükségszerűen káros, veszélyt jelent a magyar/keresztény/európai kultúránk jövőjére, és egyfajta konfliktusokkal teli, háborúhoz hasonló helyzetet idézne elő, amiben még a fizikai és szexuális erőszaktól sem riadnának vissza az ide érkezők.

Miközben szánakozóan mosolygunk a falusiakon, akik elhiszik az M1-ből (és a TV2-ből) áradó propagandát a Magyarországra tartó migráns hordákról, valójában ők sem gondolkodnak különbül, mint azok az értelmiségiek, akik szerint »civilizációnkat« a bevándorlás/menedékkérők befogadása fenyegeti. Sőt, talán a teljesen nyílt hazugságokra, pl. teljesen hamis »migránsokról készült« felvételek lejátszására is képes lakájmédia által megtévesztett embereknél sokkal elkeserítőbbek azok az »értelmiségiek«, akik úgy riogatnak no-go zónákkal és a bevándorlás veszélyeivel, hogy minden létező erőforrásuk megvan ahhoz, hogy ne a cigánybűnözőzés ekvivalensét gondolják a bevándorlókról/ menekültekről/ menedékkérőkről.

A rasszista-iszlamofób toposzok, ideértve a »jön a fekete/muszlim férfi, és megerőszakolja a nőinket, elfoglalja a városainkat, országunkat« fénykorukat élik. Igen, direkt írom, hogy rasszista, mert bár azok, akik a migráció fékentartását, a határok védelmét követelik, elsősorban kulturális okokra szoktak hivatkozni, ezek a bizonyos kulturális hivatkozások épp úgy szoktak változni, ahogy a kitiltást, kirekesztést követelőknek éppen kényelmes felhasználni azokat. Az sem éppen véletlen, hogy jellemzően azokat az egyébként nem bevándorlókat sikerül lemigránsozni, akiket külsőre muszlimnak, feketének azonosítanak.”