A tényleges reform igénye

„Amint azt Papier is hangsúlyozta, a német állam, implicite a gazdasági bevándorlók befogadását önként vállaló európai államok kötelesek kivétel nélkül mindenkivel jogállamaik és társadalmaik törvényei szerint bánni. Ennek viszont fordítva is így kell lennie. A jogszerűen Európában tartózkodó bevándorlóknak be kell tartaniuk a befogadó társadalmak szabályrendjét.

Kérdés persze, s ezt már Hans-Jürgen Papier sem feszegette, hogy meddig terjedhet a bevándorlók kollektív szabadsága, és hol kezdődnek az individuális kötelezettségek. A két probléma ugyanis nem választható el egymástól.

A manapság Angela Merkel által is elismert no go zónák ugyanis csak akkor nem válhatnak katasztrófákká, azaz a német jogállam rendjét megtörő, annak fennhatóságát daccal elutasító szigetekké, ha maga a német állam, illetve az európai államszövetség ismeri el a betelepülő, sőt betelepített közösségek közösségi jogait. Csak így jöhetnek létre az oly sokat kárhoztatott párhuzamos társadalmak helyett egymást – minden különbözőségük ellenére – kiegészítő társadalmak.

Vagyis az a valóságos sokszínűség, melyet a nyugati intellektuális diskurzus oly álságosan hangoztat, de amelyet voltaképpen minden lehetséges eszközzel megszüntetni szándékozik.”