Német válság, európai válság

„Én annak idején csípős gúnnyal írtam a magyarországi liberálisok nevetséges Merkel-kultuszáról, de most el kell ismernem, hogy a Merkel-éra lezárulása joggal tölt el mindenkit bosszúsággal és aggodalommal. Az establishmenten belülről is furcsa hangok hallatszanak. Josef Joffe, a Die Zeit neokon főszerkesztője a »lúzerek« (azaz a leszavazott, mégis vezető pozícióba került szociáldemokraták) kormányáról értekezik, amely nem lesz (lenne?...) elég atlantista, s amely valamiféle összeurópai jóléti államot akarna megteremteni, s szétzúzná Schäuble pénzügyminiszter »nagyszerű« örökségét, ráadásul ellenzi az Oroszország és Irán elleni szankciókat.

Az európai stabilitás, a rasszista, etnicista és soviniszta szélsőségek kordában tartása, Kelet- és Nyugat-Európa békés és »demokratikus« együttműködése, a polgári hegemónia fönntartása, az enyhén represszív, konformista, a polgári osztályérdek elsőbbségét soha meg nem kérdőjelező köznyugalom, a tárgyalásos-egyezkedős-időhúzó konfliktuskezelés: mindezeknek egyszer s mindenkorra végük.

Kelet-Közép-Európában a szélsőjobboldal mindenütt (különböző mértékben és a radikalitás különféle fokozatain, de egyaránt) hatalmon van már. A hagyományos ellenségeskedések (lengyel-orosz, román-orosz, magyar-román, szerb-horvát, szerb-bosnyák, horvát-szlovén, bolgár-macedón, macedón-görög, görög-török, olasz-osztrák) is visszatérőben vannak. Nagy-Britannia lassú távozása Európából a zűrzavart állandósítja. A demokrácia erődítményeinek tekintett skandináv országokban döntő befolyáshoz jutott a szélsőjobboldal, a holland konzervatívok épp úgy átvették a szélsőjobboldal eszméit, mint magyarországi kollégáik; Emmanuel Macron épp ripityára veri azt a keveset, ami a francia »demokráciából« megmaradt.

A bevándorlóellenes, iszlamofóbiás, idegengyűlölő, mindenfajta kisebbségivel és külföldivel, »mással« szemben bizalmatlan korérzés-korszellem győzelme csaknem teljes. A baloldal veresége bizonyosan az.

A represszív-diszkriminatív korszellem legékesszólóbb és legsikeresebb hangadója, Orbán Viktor magyar miniszterelnök elégedetten mondja, hogy »nem kérünk a sokszínűségből« (kelet-európai »megfigyelők« irtózattal számolnak be Berlinről és Londonról), »nem kérünk a „brüsszeli” szuperállamból«, »nem kérünk a feminizmusból«. Nem kérnek. Az orbanizacja (lengyel kifejezés arra, amit oly jól ismerünk) lendületesen terjed Európában. »A multikulturalizmusnak vége« – ezt éppen Angela Merkel jelentette be jó pár évvel ezelőtt. Az, amit az orbáni apparátus a tömör »Soros« metaforával ír le (emberi jogok, kisebbségvédelem, humánus bánásmód a gyöngékkel és sérülékenyekkel, liberális-világi jogállam, erőszakmentesség, tolerancia és pluralizmus), megy ki a divatból.”