Lehet egy antiszemita egyszerre zsidómentő is?
Miért mentett zsidókat a nyilas külügyminiszter és hogyan gondolta meg magát az első zsidótörvény előadója? Erről is szól Ujváry Gábor történész új könyve.
Köszönjük, Vágó István!
„Noha ráérő nyugdíjasok feldühödött kommentjeivel tele a virtuális padlás, Vágó nyugdíjaséval mégiscsak érdemes kiemelten foglalkozni. Azért érdemes a szóra, mert Vágó István a DK elnökségi tagja. Gyurcsány Ferencnek pedig ugyan nincs semmi esélye arra, hogy kormányra kerüljön idén, de mivel az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc év olyan régen volt már, nem árt néha emlékeztetni magunkat, mennyire jól is az, hogy nincs rá esélye.
Köszönjük, Vágó István!
Remek példát szolgáltat ugyanis. Nem a kommentjével. Ha Vágót épp a pajeszos zsidók zavarják, hát akkor ez van. (Remélem persze, a DK-sok ezután nagyon ügyelnek majd, hogy ha másnak pedig mondjuk a csaj ruhában lejtő büszke fiúk látványa zavaró Budapesten, annak a véleménye is szent lesz meg sérthetetlen.) A példát tehát a magyarákozdásával szolgáltatta Vágó. Azzal ugyanis, hogy ő felvilágosult ateista, és ezért nem szereti a vallásosokat. Azokat biztosan nem, akik megmutatják, hogy hisznek az akárhogyan írott istenükben. Nos, ez a gondolat valóban felvilágosult, csak épp a jakobinus nyaktilók felvilágosodásának alapgondolata. Meg a bolsevik állami ateizmusé. Amely ugyanebből az őszinte lenézésből és »nehezen viselésből« fakadt. Vágó István szerencsére nem lesz a hatalom közelében, gondolata, hogy neki a vallásosokkal »nincs dolga«, ezért nem is veszélyes – legfeljebb önmagára.”