„Az ellenzék valamennyi pártja azt sugallja, ha ők kerülnének kormányra, Magyarország csodaországgá változna, megszűnne minden probléma, és eljönne a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Habár bármely kormányellenes erő hatalomra jutása olyan valószínűtlen, mint az, hogy lesz megállás a hétszázkilencvennyolcadik gender után, mégis éljünk egy szürreális hipotézissel! Mi történne, ha valamely ellenzéki párt alakíthatna kormányt az áprilisi választásokat követően? A lehető legrosszabb: a szó szoros értelmében vett semmi.
Bár némely balliberális és jobbikos megnyilvánulás félelmetesen szélsőséges gondolkodásmódra vall, mégis az a legrémisztőbb, hogy kormányzati pozícióba kerülve nem tudnának mit kezdeni a hirtelen jött hatalommal. Nem ismerni a programjukat. Nincs perspektívájuk, épkézláb elképzelésük Magyarország jövőjét illetően. Nincs tervük arra vonatkozóan, hogyan és milyen irányba kormányoznák az országot. Nincsenek köztük olyan szakpolitikusok, akikre az ember nyugodt szívvel mondaná, hogy »na, ő meg ő tudna ezzel a területtel valamit kezdeni«.
Nem értékalapon politizálnak. Az ellenzék szeme előtt ma a »nemes cél« helyett a »magasabb fizetés«; a »becsületbeli ügy« helyett pedig a »minél jobb pozíció« gondolata lebeg. Legfőbb programpontjuk az »Orbán, takarodj!«, vezérelvük pedig a napról napra növekvő hatalomvágy. Ezekre azonban nem lehet politikát építeni. Minden idők legsikeresebb bestselleréből, a Bibliából tudjuk, mi történik azokkal, akik nem kősziklára építik a házat.”