Medvetánc

„Bizonyára nagyon népszerű lenne az a krimi, amelyben egy kis, közép-európai ország egykori ifjúkommunista vezetőjéről, későbbi miniszterelnökéről kiderül, hogy »kémeket engedett a sasfészekbe« vagy »oroszokat a spájzba«, hogy csak a legismertebb klasszikusokat idézzük.

Az orosz kémek beengedésében ráadásul aktívan részt vett a kis ország titkos­szolgálata is, például kisgépes terminált biztosított az eszközök zavartalan behozatalához, a műszaki berendezéseket pedig bevitték az elhárítás központi épületébe is.

És ha még ez sem lenne elég, fokozódhatna tovább a történet például azzal, hogy úgynevezett hazugságvizsgálatokat végeztettek bolgárnak nevezett külföldi „szakemberekkel” a hivatalos állomány köré­ben, hogy megszerezzenek bizalmas információkat a munkatársakról, illetve a munkatársaktól. Az „orosz munkanyelvű” kollégákról pedig hiába jelentette az elhárítás tolmácsa és pszicho­lógusa is, hogy az illetők nem az EU-tag Bulgáriából érkeztek, hanem valójában oroszok, a riasztás ellenére nem állíttatták le az akciót.

Ez azonban nem egy ponyvaregény, hanem a Gyurcsány-korszak Magyarországának valósága, ha igazak azok az adatok, amelyek titkosságának feloldásáról döntött a napokban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság. Az ügy pikantériája, hogy Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök családjában ráadásul nem egy olyan személy található, akinek köze lehetett az orosz, pontosabban a szovjet érdekek kiszolgálásához a kommunista titkosszolgálatok embereként.

A katonai ügyészség egyébként a szocialisták kémügyében folyó perben Galambos Lajost, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatóját kémkedéssel, Szilvásy Györgyöt, Gyurcsány volt titokminiszterét felbujtóként elkövetett kémkedéssel, Laborc Sándort – Galambos Lajos utódját – hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással, míg az „átvilágítást” intéző P. Lászlót, a Zömök Kft. vezetőjét bűnpártolással vádolta meg.”