Szürreális dokumentumfilm a 444-en: a hajléktalan dolgozik, az általa befogadott transznemű meg streamingel
Egy hajléktalan által befogadott transznemű fiatalról és kettejük kapcsolatáról tett közzé dokumentumfilmet a 444.
A Kojot rámutat a magyar vidék alapvető problémáira, de a film sokkal inkább egy férfi próbájáról szól, mintsem a vidék mindennapjairól.
„Ez a föld a családunké volt. Száz éve is. Itt éltünk mindig, itt is fogunk” – mondta a földesúr „Döbrögi” Szojka Pál a Kojot című filmben.
„Mi kell még nektek. Nincs elég?”– kérdezte az öreg Bicsérdi Misu Szojka fiától.
„Ez a nagyapám földje. Életem, nem fogom eladni” – jelentette ki az önmagát kereső ifjabb Bicsérdi Mihály.
Kostyál Márk filmje ezt a magyar földet állítja középpontba. A földet, ami a tulajdon különleges formája. Ebből áll ugyanis a családi birtok, ami az ősök munkájának, vérének és verejtékének szimbóluma. A tulajdon így nem csupán megtestesül, hanem egy máshoz nehezen hasonlítható kötődés tárgya lesz, hiszen hidat képez a múlt és a jelen, élő és holt között.
„A házat és a hozzá tartozó földrészt unokámra Misire hagyom, hogy leszálljanak végre a tökei, az apjának már úgyis mindegy” – írta végrendeletében idősebb Bicsérdi Mihály.
Úgy gondolom, ez a mondat a film kulcsa, mert
A vidék problémáit egyébként sem foglalhatjuk össze egy leegyszerűsített, kortárs Ludas Matyi-történettel. A filmben ábrázolt történettel szemben, a magyar valóságban ritkán van a falu földjeinek többsége egy modern, elnyomó „Döbrögi” kezén. Az emberek ritkábban verekednek, a polgárőrök nincsenek annyira kigyúrva, és nem a megfélemlítés eszközei. És a rendőrök sem hangoztatják annyit, hogy „Nálunk nem szokás feljelenteni egymást egy pofon miatt.”
„Tűzkő sorsa van a markunkban, ez a fejlődésről szól, a haladásról. A svédek pénzén rendberakjuk a falut” – mondta Szojka Pál.
A magyar vidék sajnos számos problémával küzd. Gondoljunk csak a szövetkezeti kultúra hiányára, a mezőgazdasági termékek alacsony feldolgozottsági fokára, az agráriumban dolgozók elöregedésére és a kommunizmus által megsebzett „társadalmi tudásra”.
Szörnyű látni, hogy még mindig vannak olyan gazdák akik nem értik, hogy minden ősszel a veszteség magvait vetik el. Világos, hogy a filmben sokszínűen ábrázolt svédek sem oldják meg a magyar vidék problémáit, annak sorsa minden esetben a földművelő gazdák kezében van.
E sorok írója szerint a Kojot sok mindent megmutat a magyar vidék lelkéből, ezért sokkal több mint egy Döbrögi-Ludas Matyi párharc. Megéri megnézni.