„Magyarország számára a vasárnapi választások mégis két különböző jövőképet mutattak. Két nagyon eltérőt, amik körül léteznek variációk, de nincs köztes út. A kiskunhalasi egy világos jövőkép. Ha nyer a Fidesz, sok tekintetben az folytatódik, ami most van. Kiegyensúlyozott és növekvő gazdaság, növekvő bérek, egymással kardoskodó ellenzék. A dilettáns, kiégett ellenzéket pedig talán leváltja pár éven belül egy új, fiatal, kormányzóképes ellenzéki erő. Hozzáteszem, a vásárhelyi pofont ekkor sem szabad elfelejteni, hiszen erősen 2002-es utánérzés a történet.
A másik jövőkép rövid távon tiszta, hosszabb távon zavaros és átláthatatlan. Veszít a Fidesz, de nem nyer senki, hiszen nincs kormányzóképes ellenzéki erő. Az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltjei egyenesen gyűlölik egymást. A hírre még április 8-án éjjel áttöri néhány száz illegális bevándorló a magyar határt, és napokon belül újabb tízezrek érkeznek. Április 9-én reggel beomlik a magyar tőzsde: a gazdaság nem szereti a bizonytalanságot. Április 10-11-én leáll az építőipar – hiszen minden ellenzéki erő a beruházások leállítását ígéri. Ismét nőni kezd a munkanélküliség – bár elsőre még nem sokat. Az ellenzéki vezetők április 12-re kijózanodnak az ünneplésből. Rájönnek, amit most is tudunk: nincs kormányképes erejük, és mostantól egymás ellenfelei.”