„A főügyész hivatalba lépése utáni statisztikák szerint 2010-től meredeken zuhanni kezdett azoknak a politikai korrupciós ügyeknek a száma, amelyekkel egyáltalán foglalkozott az ügyészség. Egy idő után a feljelentés is kevesebb lett, hiszen az ellenzék beletörődött, hogy semmi értelme ugrálni. Mondják, minden fontos ügy eljut Polt Péterhez, s rendelkezik róluk. Mögötte áll egy viszonylag friss, már a rendszer által kinevelt ügyészi generáció, ők szinte maguktól is tudják, mit kell tenniük.
Most azonban helyzet van. Az OLAF megkeresését ezúttal nem lehet félvállról venni, a legfőbb ügyésznek elvileg el kell indítania a nyomozást. Ha nem teszi, arra az esetre a csalás elleni hivatal megtette a javaslatát az Európai Bizottságnak, vagyis hogy az EU kérje vissza mind a 12 milliárd forint támogatást, amely az ügyekben érintett. Sőt a bizottság úgy is dönthet, hogy az összes közösségi támogatás átutalását leállítja. Már most is lassabban folynak be a pénzek, a kormányzat több mint ezermilliárd forintot előlegezett meg az EU-nak.
Izgalmas kérdés, hogy mit tesz Polt Péter. Lányi András lapunkban nemrégiben azt mondta, hogy ez nem korrupció, ami itt van, hanem az állami abszolutizmus újjáépítése dúsan javadalmazott párthűbéresekkel. Ez nem korrupció, ez maga a rendszer.
Az OLAF most érdekes házi feladatot adott Poltnak. Az ura mellé áll-e, s akkor kihúz a zsebéből minimum 12 milliárd forintot, vagy vele szembe, s akkor kihúz egy téglát a rendszerből?”