Nem hallottátok Dózsa György hírét?

„Minden trafikot, minden helyi elvtársat nem lehet elzárni az emberek elől. A miniszterelnököt, őt igen. De ki és mi védi meg egy rossz kormányzás okozta népharagtól a megyei elnököt, a kisvárosban szaros tízmilliókat nyúló polgármestert? Mi védi meg a reménytelen helyzetbe került, átvert emberektől az összes tányérnyalót? Csakis az a tény, hogy békésen is el lehet őket küldeni. A legitimáció. Az, hogy hibáik ellenére azért maradnak hatalmon, mert nincs náluk jobb. Hogy működik a szabad sajtó, működnek az ellenzéki pártok, és ebben a versenyben ők a legjobbak.

Ezt a védelmet bontja le szegény talpas tolvajok arca elől az Állami Számvevőszék. Az Isten irgalmazzon nekik, mert más nem fog.

Ironikus, hogy a rendszeren kívüli gerillahadviselést éppen a Jobbik körüli holdudvar honosította meg. Hosszú éveken keresztül használták azt a taktikát, hogy a mára kipurcant Kurucinfón közzétették a számukra ellenszenves közszereplők elérhetőségeit, azzal az alig burkolt céllal, hogy majd csak megtalálja őket valamelyik elborult náci kugli. Kifejezetten élvezték ezt a szoft terrorizmust, és hogy tőlük félni kell. Pedig akkor senki sem akarta őket hatósági úton letolni a pályáról: a lángolva gyűlölt szocialista kormányok tudomásul vették jelenlétüket.

Az ilyesfajta törvénytelenséget elvileg maguk mögött hagyták már. Most viszont őket csapja pofán az országot vezető elborult kugli, és kérdés, hogyan tudnak visszaütni.

Nyilván végképp abszurd lenne, ha a szélsőjobb huligánjai és a civilek szabadságáért aggódó nyugatos értelmiségiek végül kéz a kézben zavarnák Moszkváig a korrupt rendszert, főügyészestül. De nem példa nélküli.”