Kisokos puccsistáknak

„Mint katonatisztnek, el kell gondolkodnom, hogy vajon felhalmozódott-e annyi feszültség, ami indokolttá tenné a tömegeknek a hatalomátvételt. Jó indikátor a szegénység és az éhezés: aki ennek megváltoztatásának ígéretét hordozza, fel tud sorakoztatni bárkit maga mögé.

Az egyik leginkább vizsgált témája a puccsoknak azok ragadóssága: ha puccsal jutok hatalomra, mennyi a valószínűsége, hogy engem is azzal döntenek meg? Egyes tanulmányok szerint jó eséllyel számíthatok rá,

A HATALOM MEGRAGADÁSA AZONBAN SZERVEZETPSZICHOLÓGIAI KÉRDÉS IS.

Közvetlenül a puccs után beálló hatalmi vákuumban gyakran nem a puccs eredeti kiagyalói ragadják magukhoz a hatalmat, hanem az, aki a legszervezettebben tud fellépni – az arab tavasz nem egy forradalma tanulta ezt meg saját kárán (Popovic, 2015). Nekem emiatt nem kell aggódnom, hiszen a hadseregek rendszerint jól szervezettek. A kérdés az, képesek vagyunk-e gazdasági növekedést elérni, ami hosszútávon legitimálná a rendszert az emberek szemében.

A KATONASÁG AZONBAN NEM ÉRT A GAZDASÁGHOZ.

El tudnak foglalni épületeket és ki tudnak végezni diktátorokat, a hatalom megtartásához azonban elengedhetetlen az emberek jólétének biztosítása, és ez már másfajta szakértelmet igényel. A rendszer konszolidációját demokratizálással kell megoldani; ez viszont feltételezi rólam, hogy hajlandó vagyok a frissen megszerzett hatalmamról lemondani, szabad választásokat kiírni, fékeket és ellensúlyokat építeni a rendszerbe. Tervezőasztalom felett megdörgölöm szemeim a főváros térképe és a tiszti listák felett. Lehet mégsem kéne ezt erőltetni?”