Időutazás

„A szereplők lényegében ugyanazok. Itt van az MSZP – csak éppen Mesterházy Attila után már Molnár Gyula vezeti –, itt van a Demokratikus Koalíció – változatlanul az egyetlen vezető, Gyurcsány Ferenc irányításával –, és itt vannak a kisebbek, az Együtt, a Párbeszéd, vagy éppen az örök túlélő, Fodor Gábor. Hogyan is zajlott ez 2013 telén? A nyilvánosság mellőzésével, zárt ajtók mögött egyeztettek, mondván, majd akkor állnak a sajtó elé, ha megállapodtak. A részletek azért csak kiszivárogtak, naivitás lenne azt hinni, hogy az ellenérdekelt felek nem élnek a nyomásgyakorlás eme nemes eszközével. Vita, veszekedés, üzengetés, a végén pedig – igaz, ez már 2014 elejére datálható – az óriási bukást hozó megegyezés.

Ha megnézzük a jelenlegi állapotokat, nehéz érdemi eltérést találni. Jóindulatúan számolva a tíz százalékon álló pártok hónapok óta egymással foglalkoznak. Teljes összefogás, részleges összefogás, közös lista, önálló lista, koordinált indulás, közös miniszterelnök-jelölt, külsős miniszterelnök-jelölt, listavezető – erről szól minden. Ráadásul ez még csak a technikai része, nézzük a személyi kérdéseket. Botka László jött, megérkezett, ment. Most kivételesen ne ássunk nagyon mélyre, hogy önszántából, vagy mások jóindulatának következtében. Lattmann Tamás akart jönni, meg akart érkezni, de még mielőtt ez megtörtént volna, máris ment. Balázs Péter jött, de már meg sem érkezett.”