Kvótakör

„Diadalmasan magasba lendített kezek, tapsvihar. Így ünnepeltek az Európai Parlament azon képviselői, akik megszavazták, ezzel az állam- és kormányfők elé utalták az unió menekültügyi reformnak becézett tervezetét. Elmélkedhetnénk, mennyire is ürült ki a reform kifejezés azok után, hogy az elmúlt évtizedekben – különösen Közép- és Kelet-Európában – a társadalmak széles rétegeinek erről a szóról az ugrik be: na, megint megszorítás jön.

Most nem ez a helyzet, mert ez a »reform« nem megszorítás, nem pusztán a polgárok zsebében turkálás, nem gazdasági, pénzügyi csomag. Ez a tervezet a hagyományos Európa felszámolására tett utópisztikusnak tűnő kísérletezés egyik állomása.

Mondhatjuk, hogy lehullt a lepel. A világot pusztító háborúkat és nyomorúságot szenvedőkre, a valódi menekültekre való arcátlan hivatkozás, és a szolidaritás szó egyetemes jelentésének lábbal tiprása.

Ez a tervezet nem a menekültekről és a szolidaritásról szól, hanem arról, hogyan lehet lebontani, végül pedig felszámolni mindazt, amit 2500 év alatt Európa őshonos nemzetei, népei felépítettek. Mindazt, amit az elődeink vérrel, verejtékkel védtek, és azzal hagyták ránk, hogy óvjuk és a hagyományainkra alapozva újítsuk, majd adjuk tovább az ifjabb generációknak.”