Adóparadicsomi állapotok

„Nagyüzemben szökik a pénz Magyarországról. Ez leginkább ott érhető tetten, hogy miközben évente több ezer milliárd forint uniós támogatás érkezik az országba, a pénzek hozzájárulása a GDP növekedéséhez sokkal kisebb, mint a Magyarországhoz hasonló fejlettségű országokban, a továbbgyűrűző hatás pedig alig mutatható ki. A források alapvetően nem termelő beruházásokra, hatékonyság javításra, a nemzetközi téren is piacképes hazai vállalatok megerősítésére mennek el, hanem például jelentősen túlárazott infrastrukturális beruházásokra, álhumán programokra. Ami ezeken nyereségként képződik, azt ki lehet menekíteni az országból. Ugyancsak el lehet tüntetni azt a hasznot, amelyet olyan befektetéseken realizáltak az érintettek, amelyeket állami hitelekből valósítottak meg, sőt esetenként a működtetésüket is állami kölcsönből finanszírozták, vagy olyan területekről, ahol egy-egy befektető monopolhelyzetben van.

Minek is forgatna vissza a magyar gazdaságba bárki is olyan nyereséget, amit ajándékba kapott? Meg miből fog élni a család, ha egyszer vége lesz Magyarországon a Fidesz-kormányzásnak? A jövőre is készülni kell.”