Kalózok vagy királylányok

Miután egy Magyarországon élő ember számára a történelem leckékből világos kellene legyen, h. ha egy népesség nem tudja, bármilyen okból benépesíteni a szállásterületét, jönnek mások helyettük és az az ottmaradottakra milyen hatással lesz, nem kéne elvetni a törekvést, h. maradjunk nagyjából annyian, amennyien vagyunk. Egy velejéig bűnös, elhibázott szociálpolitika következtében egy hagyományosan civilizálatlan, a megélhetésre valót munkával előteremteni képtelen réteg a 90-es évektől számában nagyjából megduplázódott, ha a német, román betelepítés következményei kimaradtak is az iskolai tanulmányokból, ennek az utóbbi ténynek a hatása a mindennapok része lett. Nyilván azokat kell a gyermek vállalásban támogatni, akiről tanultságuk, munkavégzésük, adófizetésük valószínűsíti, h. a gyermekeik a pédájukat fogják követni. Elvileg egy többgyermekes család boldogabb, különösen, míg a gyerekek kicsik. Mindenből több van, gondból, de örömből is. A magam részéről szeretném, ha Magyarországból egy többgyermekes ország válna, nagyjából polgári életvitelt folytató szülőkkel. Úgy gondolom, h. az anyák munkavállalásának kényszerét át kéne gondolni. Nagyon sokféle képzettségi szint van, különböző ambíciókkal, amíg a gyermekvállalás a társadalomtól elvárt munkavállalás és ott a teljesítés akadálya is, mert időt és energiát vesz el a munkahelyi teljesítéstől, nehéz lesz általános szemlélet változás elérése. Mikor mi a négy gyermekünket fölneveltük, taníttattuk, a gyermekvállalást a társadalom magán hobbinak tekintette, azzal, h. aki szórakozni akar, az fizessen, teremtse elő a nagyobb lakást és mindazt, amire a nagyobb családnak szüksége van. Ebből a nagyobb lakás volt a legnehezebb tétel. Egy okos, szintén többgyermekes mamától olvastam egyszer, h. az vállaljon több gyermeket, akinek segítőkész családja és legalább reális reménye van megfelelő méretű, nagyobb lakásra. Ezzel együtt, ha valamit bánok, leginkább az, h. csak négy és nem öt gyermekünk van, de az is igaz, h. öt gyermek mellett a munkavállalás tényleg nem ment volna és nem igazán tudom, hogyan tudtunk volna egy fizetésből megélni. Mostmár mindegy, annak kell örülni, ami van és aminek lehet.

Természetesen nem igaz, hogy a társadalom alapegysége a család lenne és nem az egyén- Az sem igaz, hogy a legfőbb közjó a gyermek. Az állatoknál is van egyén, család és gyermek is, pedig nem élnek társadalomban. A köznek pedig akkor jó, ha minél jobb neki, - logikus - a minél több éhező gyermektől viszont ugyan nem lesz jobb a köznek, tehát a több gyermek még önmagában nem emeli a közjót. A szaporodás alapja a fajfenntartási ösztön, minden élőlény tudja, tehát ugyan nem a társadalom, nem a szocializáció, nem a közjó érdekében történik, hanem a fajfenntartás érdekében. Az emberi populáció viszont már olyan magasra nőtt, hogy az emberi faj fennmaradását már akkor sem fenyegetné veszély, ha az emberek 99%-a eltűnne holnapra. A maradék 75 millió ember is bőven elegendő lenne az emberi faj fenntartásához.

Amíg a fiatal férfiak tömegei 40 éves korukig a mamahotelben terpeszkednek, addig nem lesz e téren változás.

a 40 év alatti magyar nők kb.15- 20%a egy gyereket sem szeretne, kb.40% kettőt34% egyet és úgy 8-9 százalék szeretne 3 vagy több. Németországban 40% nem szeretne gyereket. még ha megszületnek a kívánt gyerekek akkor sem lenne elég. miért nem fogadjátok el,hogy a család és a mai társadalom NEM fér meg egymás mellett? szar helyzetből csak helyes diagnózis esetén indulhatunk jobb irányba. TÁRSADALMUNK ALAPJA AZ EGYÉN,NEM A CSALÁD.