A Momentum újabb pirruszi győzelem felé?

„A Momentum Mozgalom első ránézésre újabb lehetőséget kapott az ismertsége bővítésére a civilek szabályozása elleni népszavazással – a kellő számú aláírás összeszedésére persze aligha, mert az ellenzéki pártok szolidaritása nyilvánvalóan esett az NOlimpia óta az új generációs párt iránt, segíteni valószínűleg nem fognak neki, ahogy – paradox módon – a civilek sem fogják szívesen fogadni egy párt fellépését az ügyben, ha az érdekükben történik is. A népszavazási kampány leginkább csak választási kampánynak lesz jó, és a Momentumot teheti ismertebbé, noha nehéz lesz elmagyarázni a választóknak, miért NE legyen »átlátható« a civilszervezetek gazdálkodása. (...)

A Momentum legfőbb baja, hogy iszonyúan reaktív. Egyrészt olyan stratégiára alapoz, ami a többiek kudarcára számít és ettől teszi függővé a párt eredményességét (hiba!), másrészt a Fidesz által alakított napirendre reagál, issue-tól issue-ig (=ügyek mentén) botorkál, tehát meg sem kísérli felborítani azt a pályát, amin így csak elhanyagolható erejű játékos marad. A Momentum szellemi frissesség és kreativitás helyett fizikai fáradtságot és lábmunkát ígér a támogatóinak. Éppen az ellenkezőjét annak, amit óvatos szimpatizánsaiként vártunk tőle. Visszatérve a most készülő népszavazásra, arra számítok, hogy lesz eredménye a Momentum számára, de olyan alacsony hatékonysággal, hogy legfeljebb pirruszi győzelemnek lehet majd nevezni. Azt erőltetik, ami egyszer már bevált – noha azt sem tudták utána kihasználni –, csak éppen sokkal kedvezőtlenebb, és a népszavazás fideszes-sorosozó meghekkelését is ideszámítva sokkal kockázatosabb kontextusban teszik, miközben elfecsérlik az idejüket és nagyon alacsony a hatékonyságuk a befektetett idő, pénz és energia szavazatokba konvertálásában. Mindent összevetve a megrekedettség és a vezetési elégtelenség szimptómáit mutatják. Sajnálom.”