Románia „nincs bajban” Iohannis államfő szerint
A román államfő is megszólalt azután, hogy megsemmisítették az elnökválasztás első fordulójának eredményeit.
Az autonómiához erős helyi gazdaság, erős társadalmi támogatottság, önkormányzásra és önfenntartásra való képesség szükséges.
Katalónia kikiáltotta függetlenségét. Nem kell ettől megijedni, nem lesz negatív hozadéka a székelyek autonómiaküzdelmére nézve. Érdemesebb úgy tekinteni az egészre, mint ami komoly tanulsággal szolgál mindnyájunknak. A románoknak végre ideje megérteniük, hogy nem fojthatják el egy nemzet önrendelkezési vágyát, nem hagyhatják figyelmen kívül egy jelentékeny kisebbség követeléseit. Halogatni lehet, megkerülni nem. A székelyek pedig jobb, ha okulnak abból, hogy csak egységesen lehet kiállni az autonómiáért. Katalónia függetlenségnek csak a katalánok belső ellenzéke tehet keresztbe, és ez érvényes Székelyföldre is.
A jövőnk, jólétük és megmaradásuk ne egy másik nép jó vagy rosszindulatán, szeszélyein múljon. El kell fogadni, hogy a székelyek saját szokásaik szerint szeretnének élni, saját ünnepeit akarják megülni, ragaszkodnak identitásukhoz és a jelképeikhez. Legfőbb ideje, hogy a román társadalom megértse, a székelyek nem akarnak románok lenni. Ha 100 év alatt sem lettek azok, 100 év múlva sem lesznek azok, sosem lesznek a román állam kovászai. Párhuzamos társadalomban élünk Erdélyben, ez Székelyföldre pedig fokozottan igaz. Különböző minőségű posztóból nem érdemes nadrágot varrni, gyatrább minőségű résznél egy idő után ki fog látszani az ember feneke, majd ki lehet dobni az egészet.
Az erdélyi magyarság egészének is érdeke a székely autonómia, szükségünk van egy belső anyaországra is. Ami szórványban lehetetlen, azt ne sajnáljuk támogatni a tömbben.
Spanyolország iránti minden rokonszenvünk ellenére örvendenünk kell a katalán függetlenségnek. Az ő törekvésükben fejeződik ki a mindenre tekintet nélküli szabadságvágy. Eldőlt az első dominó, ami jelzés az önállóság útjára kívánkozó népek számára.
El kell kezdeni felkészíteni a románokat az elkerülhetetlenre. Persze románnak lenni sem egy nászmenet, szegényeknek több traumát is át kell élniük az elmúlt évtizedekben. A 23 milliós nemzet ábrándjának vége, a nagy győztes illúziója, aki jelentős területgyarapodással fejezte be az első világháborút, kudarcot vallott. Ma sem gazdáik a megszerzett területeknek, a Moldovai Köztársasággal való egyesülésük pedig hosszú időre el lett napolva. Annak a dédelgetett vágynak pedig, hogy a szülőföldünkről egy nap el lehet minket takarítani véglegesen, a székelyek vetettek véget a legsikeresebben.
Lehet őrtüzeket gyújtani Budapesten és Székelyföldön, biztos hangulatos, de csak önmagunkat győzködjük ezzel.
Ezeknek a birtokában érdemes kiállni és nyilvánvalóvá tenni, hogy mit akarunk. A románokkal való párbeszéd megteremtése mellett kész helyzetet kell teremteni. Az autonómia nem alku tárgya, csak a miként és a mikor lehet az.
A románok nem az ellenségeink, azonban hosszú távon kár számolni velük, a székelyek nem szeretnék összekötni idegenekkel a sorsukat. Ha egy nap összedől ez a mesterségesen összehozott államalakulat, az atyafiak nem szeretnének a romok alatt reked