„Van nekünk egy amúgy tehetséges színházi emberünk, a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezető tanára és a Vígszínház főrendezője, akiről kiderül, hogy meglehetősen furcsa módon közelít a női nemhez. Hogy ismeri-e a normális, egyenrangú, szereteten alapuló kapcsolatokat, hogy képes-e ilyesféle viszonyt teremteni és fenntartani, azt az újságolvasók nem tudják, de azt ma már mindenki tudja, hogy Marton előszeretettel vadászik fiatal nőkre, státuszával pótolva személyes varázsát. Vigyázat: a hatalom szexi. Nagyon nehéz eldönteni, hogy a hatalommal rendelkező tanár, rendező, vagy akárki más, a hatalmával hódít, vagy a hatalmával visszaél, amikor hódít.
Továbbá vigyázat azért is, mert a dominancia-játék elég szokványos szexuális móka. Viszont előre megbeszélve röhejes. Az igazi dominancia-játékról csak akkor derül ki, hogy tetszik-e a résztvevőknek, amikor már benne vannak. Azaz a közszexualitásúvá vált rendező elég nehéz terepre szorult nemi vágyaival. Ő bizonyára élvezi a dominancia-játékot, de nem tudhatja előre, hogy partnerének fog-e tetszeni. Ha igen, az öröm kölcsönös.