Ami erőszak és ami nem az

Azért ez nem így van. És nem igazán értem, miért nem tud megállni mindenki valahol középen. Kivéve persze, ha az illető pukkasztani akar. Aligha hiszem, hogy bármelyikünk is olyan világban akar élni, ahol morálisan elfogadható, ha egy férfi úgy ismerkedik a nővel, hogy letolja a nadrágját és puszit kér, a farkára teszi a kolléganője kezét vagy nekitolja a falnak a rajongó tanítványt. Ha úgymond "dominanciát játszik", olyannal, akinek a szexuális vonzalmáról előtte nem győződött meg. Apaként, férjként és állampolgárként is azt gondolom, ne játszhasson senki ilyet, ameddig a másik "játékos" nem egyezett bele. Mert ez nem intimitás, hahó! Ha a barátnőm vagy a feleségem kezét teszem a moziban a farkamra, tőle kérek szopást az autóban és róla szaggatom le a ruhát váratlanul - az intimitás. Igenis, ennek tilosnak kell lennie. Nem azért, mert "nem kellemes", hanem azért, mert civilizált emberek vagyunk. A civilizációnak az a lényege, hogy nem kényszeríthetünk másokat kényünkre-kedvünkre, hanem csak ismert és elfogadott szabályok szerint. A mi "fehér" vagy "európai" civilizációnk lényege egyenesen az, hogy igyekszünk a kényszer mennyiségét minimalizálni. Az intimitást megelőző férfi-nő viszonyban különösen igazodjunk ehhez a normához. Az intimitás körébe lépve már olyan szabályokat alkotunk magunknak, amilyeneket akarunk. A mi civilizációnkban kölcsönösen, mert az intimitáson belül is egyenlőek vagyunk. (Az iszlám világban a férfi joga az intim szférában szabályokat alkotni. Előtte ott is világos szabályok vannak. A szóban forgó játékok ott is tilalmasak, de a nők adás-vétele például nem.) Azt máshol már magam is szóvá tettem, hogy ha egy hetven éves férfi udvarol egy huszonéves hölgynek, de nem kényszeríti semmire, az lehet, hogy "nem kellemes", de az egyértelmű elutasításig nem is zaklatás. De a határok a civilizációnk erkölcsi hagyományai szerint igenis meghúzhatók, és húzzuk is meg. Ez nem "karantén", csak KRESZ. És ha az intimitás felé haladva a "ráutaló magatartás" (ami valóban izgalmas játék lehet, bár gyakorta csupán csak szemérmesség) nem egyértelmű, akkor van szánk és nyelvünk, s meg tudjuk kérdezni, hogy a másik valójában mit szeretne és mit nem. Ez ilyen ilyen egyszerű.

Valamikor igen régen történt, egy csalódott menyecske szabályos elszámolást küldött a volt pasijának, mert a végén nem vette feleségül.... Az utolsó palacsintáig bezárólag, a szeretkezéseket is beárazva, követelte a szerinte számára járó elégtételt. Ezek a ribik is hasonló módon nyújtják be utólag a számlát, úgy, hogy egyébként megkapták a remélt lehetőséget, csak most aljaskodnak, mert tehetik.

Az a nő, akinek a IQ-ja meghaladja a 20-at, az pontosan eltudja dönteni. Egyébként meg azokat a nőket sajnálom, akik nem engedtek a "hódításnak" ezért vidéken játszottak egész életükben, nem kaptak lehetőséget filmezésre, stb.stb.. A díványos ribancok meg így jártak!