„A magyar színházi életben igenis voltak zaklatási ügyek, csak mindenki kussolt róluk: kicsi a szakma, gyorsan tönkre lehet tenni valakit, akinek kevesebb hatalma, befolyása van, és gondolom, mondanom sem kell, hogy az áldozatoknak az esetek döntő többségében jóval kevesebb a lehetőségük az érdekérvényesítésre, mint az elkövetőknek. Ezért van az, hogy elsőként kiállni egy zaklatási üggyel nagyon nehéz, és következményekkel jár.
Sárosdi Lilla úgy állt ki történetével a nyilvánosság elé, hogy tudta, milyen állapotban van ma Magyarországon a közbeszéd, amikor zaklatásokról van szó. Sőt, minden valószínűség szerint azért állt ki, mert azt remélte, ettől majd javul az erről való beszéd minősége. Sárosdi Lilla nem magának akart jót, és nem a »nagyrendezőnek« akart rosszat, hanem fel akarta hívni a figyelmet arra, mennyi elhallgatott, szőnyeg alá söpört történet vesz minket körül, amelyekről az áldozatok azért nem szólalnak meg, mert azonnal vesztes helyzetben találnák magukat.