Orbán véresszájú ellenfele előre iszik a medve bőrére, Magyar Péterre keserű ébredés vár
Az arc hatalmas, a teljesítmény nulla.
Ft
Ft
16°C
2°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
10. 05.
vasárnap
Szülés utáni kórházi napok és anyai kompetenciák
2017. október 11. 14:09
Azzal, hogy a természetes kapcsolat megszakadt a generációk között, már nem ismerjük sem a születést, sem a halált, sem az emberek ellátását. Interjú.
2017. október 11. 14:09
„Sokan felróják, hogy a kórházi szülés intézményének körülményei – ide számítva az emberi tényezőket is – összességében hátráltatják a kötődés kialakulását és a szoptatás beindulását. De az általános vélekedés mégis az, hogy bírjuk ki a baba érdekében. Önök is ezt vallják? Bírják ki az anyák?
Dr. Bálint Balázs (B.B.): A kórházaknak van egy működési rendjük, és mivel nagy intézmények, muszáj ezt a működési rendet mindenki érdekében betartani és betartatni – vegyük például a rokonokkal való kapcsolattartást mellett a pihenés lehetővé tételét. Nem lehet úgy működtetni ezt a rendszert sem, hogy az mindenkinek jó legyen, és közben a munkát is el lehessen látni. Ezek a kényelmetlenségek a kórházi működés velejárói. Ami a személyi részét illeti, hogy az ott dolgozók hogyan viselkednek vagy beszélnek az anyával – az nyilván nagyon fontos, és a tökéletestől biztosan messze van. A kórházi személyzet kommunikációs képzése évről évre jobb, de úgy gondolom, van még hova fejlődni.
Dr. Dobó Márta (D.M.): Szokták mondani, hogy a szülés egy természetes állapot, ezzel én maximálisan egyet is értek, de közben azt is látom, hogy nagyon messze kerültünk a szántóföldön szülős természetes állapottól. Nekem gyerekgyógyászként az a tapasztalatom, hogy sokszor teljesen alapvető kérdésekkel sincsenek tisztában az anyukák, és ez vonatkozik a szülésre, szoptatásra, a főzésre, nevelésre. Alapvetően annak a pártján vagyok, hogy menjenek haza minél előbb az anyukák, de a tapasztalatom az, hogy nem mindenki alkalmas rá. Lehet, hogy azt hiszi, de mégsem az. Sokaknak igenis szükségük van arra a segítségre, amelyet a kórház jó esetben megadhat. Régebben, a kórházban töltött idő hat nap volt, de akkor mindenkit úgy engedtünk haza, hogy el tudta látni a kisbabáját, tudott szoptatni, pelenkázni, stb. Ahogy elhangzott, a kórházi napok jelenthetnek katasztrófát, de nagy segítséget is. Engem sok szülő megkeres azzal, hogy segítsek – ami ott kezdődik, hogy hogyan fürdessünk, mert még megfürdetni se merik a gyereküket. Régen ennek volt egy rendszere, a gyermekorvos kötelezően kiment az első héten, ma már ez nincs mindig így.
B.B.: Hihetetlen kompetenciavesztésen mentek át a nők az elmúlt évtizedekben. Ennek egyik okozója, hogy megjelentek a kórházak, és a saját falaik közé kényszerítették a szüléseket. Már nincs meg a régi anya-lánya kapcsolat és tudásátadás. Egyre inkább eltávolodtak egymástól a generációk, a fiatalok ma már nem tanulnak a nagymamáktól – bizonyos dolgokat a mostani nagymamáktól nem is nagyon lehet, mivel ők már nem nagyon szoptattak, a mostani anyák pedig kisbabaként nem szopiztak. Ez egy egész generáción keresztül kimaradt. (S most ezzel nem a szocializmust akarom szidni, mert ez világszerte így volt, nálunk történetesen épp a szocializmus alatt volt így.) Gyakorlatilag újra meg kell tanítani az anyákat arra, hogy hogyan lássák el, szoptassák a babájukat.
Azzal, hogy a természetes kapcsolat megszakadt a generációk között, már nem ismerjük sem a születést, sem a halált, sem az emberek ellátását, semmilyen természetes folyamatot, állapotot, mert nem kaptuk meg az ezzel kapcsolatos tudást, tapasztalatot az előző generációtól. A kórházi hat nap pontosan ugyanez a kompetencia-elvétel. Hihetetlen, katasztrofális élmények voltak akkor: elvették a gyereket az anyáktól, s három óránként kapták csak meg néhány percre; nem csoda, hogy hat nap kellett ahhoz, hogy megtanuljanak szoptatni, szopni. Mert amikor először megkapták, a gyermek egy, esetleg két napos volt már, rég meg volt tömve tápszerrel, az anyja meg nem tartott sehol a szoptatás kérdésében.”
Ez egy nagyon szép este most Európának
A csehországi választások bebizonyították, hogy hosszútávon nem lehet hüléynek nézni az embereket!
Puzsér Róbertnek, ha már többször emlegetett
Szeretnék hozzájárulni a nagy alkalomhoz azzal az információval, amit talán még Ön sem tud.
Juhász Péter, a „jogvédő”
Az alábbiakban ismertetem önökkel egy 2021 óta húzódó per anyagát, amely perben Juhász Pétert, mint rágalmazót, a balassagyarmati bíróság elítélte.
Kormány, veszélyhelyzetben
A kormány legalábbis, csak rá kell nézni, állandóan habzik a szája, reszket a dühtől, és össze-vissza csapkod.
A választás tétje, hogy totális lesz-e a putyini fasizmus – ismét nagyot ment Csintalan Sándor (VIDEÓ)
„Az, hogy nem lőnek tarkón, az a posztmodern diktatúra itt Európában, de attól ez még diktatúra” – jelentette ki a KlikkTV műsorában az egykori televíziós.
Megkerestük a Dumaszínházat és az RTL Klubot, hogy elfogadhatónak tartják-e, amikor Aranyosi Péter gyűlölettől eltorzult arccal riportert lökdös – válasz, az nincs (VIDEÓ)
Belföld
Megkérdeztük az Aranyosi Péter előadásait sugárzó televíziós csatornát és a humorista társulatát arról, vajon szerintük belefér-e, hogy valaki riportereket sérteget és lökdös.
„Az erdőben érzem, hogy minden rendben lesz” – Szabó Balázs kitálal a zenéről, a fájdalomról és a szabadságról
Szabó Balázs őszintén zenéről, gyökerekről és a csend erejéről.
Összesen 51 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
edvind johnsson2.0
2017. október 12. 15:09
Mondom én.
Válasz erre
0
1
edvind johnsson2.0
2017. október 12. 14:57
Jól el vannak.
Válasz erre
0
1
annamanna
2017. október 11. 15:43
Valóban nagy gond ez, például eleve akadályozza a gyerekvállalást, hiszen hogyan vállalja be, ha nem is képes átlátni, ha az egész feladat átláthatatlan a számára.
Elég nyilvánvaló, hogy az idők kerekét nem lehet visszafelé forgatni, és nem lehet a családtól elvárni, hogy a lányokat felkészítse az anyaságra. Ezt a feladatot a közoktatásnak kellene átvennie, a lányok számára tantárggyá tenni a csecsemőgondozást, gyereknevelést, egyáltalán bármit, ami a családanyai feladatokhoz tartozik. Be kell látni, hogy ez a feladat igenis megkövetel egy bizonyos szintű profizmust, pontosan úgy, mint bármilyen munkavállalás. Anélkül nem lehet ellátni, mert profizmus nélkül egészen rettenetesen kudarcos emberek tömegei nőnek fel, akik aztán soha nem képesek megállni a helyüket az életben. Tehát komolyan kellene venni az anyai hivatást, tanítani, képezni - aztán pedig azzal komolyan venni, hogy egyrészt komolyan megfizetni (mint bármilyen szakmát), és rendszeresen ellenőrizni is (mint bármilyen munkavállalást), hogy utólag is kiszűrhetőek legyenek a súlyos elhanyagolások, visszaélések, bántalmazások.
Rengeteg energiát és pénzt kellene befektetni a következő generáció minőségi kinevelésébe, de nem kérdés, hogy ez a leghasznosabb, és leginkább megtérülő befektetés, amit csak el lehet képzelni.
Válasz erre
5
5
SilentBob
2017. október 11. 15:14
"sokszor teljesen alapvető kérdésekkel sincsenek tisztában az anyukák, és ez vonatkozik a szülésre, szoptatásra, a főzésre, nevelésre."
Meg a párválasztásra, életvezetésre és mindenre az égvilágon
Ezerféle mentális támadás éri a nőket a fogyasztói társadalomban, amit képtelenek kivédeni.
Legtöbbjük csak a divatos babaholmik beszerzésére koncentrál. Már nyolc-kilenc-tizéves gyerekről sokkal kevesebb képet oszt meg a büszke anyuka, mint a tündibündi rózsaszin babaszobás csecsemőről.
Válasz erre
1
0